Debreczeny György versei (kőpúder, mintha, én olyan vagyok)
kőpúder
a nagy csatákból
kőpúderes szakállal érkezem haza
vagyok magam is kemény
mint a kőpúder
kemény mint a kőpúderes arcok
immár nézhetem arcomat
megfagyott ribizlikrémben
este kvarcórám ébreszt
reggelre mindig elfelejtem a verset
és félek írni
meg kéne írni hogy félek írni
de nem merem
inkább azt mondom:
á
és megmutatom a torkomat
meg a rossz fogam
ami fáj
mintha
valaki kihúzta a konnektorból az énekesmadarat
valami elzsibbaszt mégis
mintha villamosszékben ülnék
pedig csak a fogamat húzzák
apró lukakat fúrnak az agyamba
evangéliumi kutyatej csorog
olvasom
a katasztrófa áldozata
homlöküreggyulladást kapott
a napilapokban
megismétlődik egy esemény
aztán közkívánatra
megismétlődik az ismétlődés
elvégre emberek vagyunk
eszme centrifuga rövidzárlat
kávé konyak agyértágulat
nem tudom lemosni
becsületemről a kávéfoltot
morális-etikai érzelmeimről
a konyak pecsétjét
ma nincs a mellemen kitüntetés
épp három napja nyeltem le
háborús vitézségi érmemet
szellemes mondás minden szivarvég
sziporkázók az almacsutkák
a szemetesvödör nagy vagyon birtokosa
hát beteljesültek a tejeszacskók
hirtelen le a kalappal
bár elismerem az ön érdemeit
emlékszem rá
beszéltünk róla
szereti és az is szereti őt
ismerek olyanokat akik
hol is tartunk
tényleg
mintha a fogamat húznák
pedig csak villamosszékben ülök
én olyan vagyok
boldogok akik rezzenéstelen arccal
érvényesítik
mindig is érvénytelen menetjegyük
de tudom én
kiszelektálódik a gyönge
és csak az erős nyavalyog
de én olyan vagyok
éltetnek döglődő szirénák
látványos köztéri halálesetek
ó én már faarccal nézem a követ
kőarccal nézem a fát
szemüvegen át a nagyvárosokat
hol pisis nérók játszadoznak
és fényeskednek manifeszt csillagok
hogy beleszédül e patogén föld
de én olyan vagyok
hamar elszédülök
és nem bírok magammal sajnos
ha dús keblekkel végre eljő
a sárgabugyis pornográf nyár
lobogtatva súlyos bírói ítéletet
könnyű gumibotként
igazán remekül érzem magamat
panaszirodára
nem lehet panaszom
keménykalapom csendben s puhán
leszarja egy madár
de én olyan vagyok
megteszek minden tőlem telhetőt
ne csodálkozz
ha vendégmunkás leszek
repülőteret építek
s az utolsó töltényig harcolok
míg lorca városában kvarcolok
kitűnően érzem magamat
mert én olyan vagyok
kérdésre előadom
kitűnően érzem magamat
igazán
igazgyöngyöt ebédelnek a disznók
egérfogót az egerek
tudásomat fejlesztem szüntelen
hű gyermeke a hazának
maradok tisztelettel
ha itt maradok
de hogyha elmennék
mégis
visszahívhatsz
akár választott vezetőit a nép
telefonon
Megjelent: 2018-11-18 07:03:07
 |
|
Debreczeny György (Budapest, 1958) költő, a Veranda Művészeti Csoport Alapító tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
