VideóA Győrplusz TV videója Keresés a honlapon: |
Tönköl József versei (Mondd meg nekünk, Rémült táncunk után)
Mondd meg nekünk
Madáristen, vedd magadhoz az éhes holtakat, a gyerekkori délután játszóhelyeit, a rokont, aki búcsúkor feldönti a poharat az asztalon, figyelj toporgó ludakra, kalapácsütésre,
öregemberekre és öregasszonyokra, akik a házuk kerítésénél magukra maradtak, eltojt a tyúk, legyen meg az akaratod, ezek már sárgult rétek, gazdátlan kertek,
csak néhány szilvafa liheg s foszló héjú lugas, mondd meg nekünk, mikor történik az, amikor tarkónkon érezzük az átkot, mikor lesz az, amikor nem látunk szőlővesszőt,
mit a felhők elvágnak, árkokat mos arcunkra a jég, villám virága sújt, ég ver bennünk múltat és jövőt, madáristen, védeni meg ne szűnj, és mi lesz a jel, amikor haldokolnak az álmaink, mint óriási teknők?
Rémült táncunk után
Malomsűrű, Hosszúirtás: gyere le, rózsám, gyere a rétre, járjuk a táncot vízdudákra! fenyegető víznél szól az évszak muzsikája, Sopron és Záhony jég-pengető sarkai közt ne magam járjam egyedül – hazátlanul, forduljunk egyet, egyet-kettőt ugorjunk! a mindenség dűlőjén ezerszer porig égünk, a gyöpön s a falak között egy lélek sincs, forgunk, mint a karika, tudja a lábunk, ráncos torkú csizmáját hova rúgja, lejtőre, emelkedőre, rémült táncunk után malom mélyére, homokra, irtások árkaiba.
Megjelent: 2018-10-25 13:02:50
|