Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Debreczeny György: Elodázható elégia

 

 

 

 

ELODÁZHATÓ ELÉGIA

 

(szép szerelmes szabadidővers

háttérben liftajtóval

és hármas alliterációval)

 

vigyorogj rám a hátsólépcsőn édes

egy hóeséses nyári délután

mikor örökzöld radarok lombsusogása

vagy a liftajtóban vigyorogj édes

segítsd fel rám a szépség

kényszerzubbonyát

és kösd meg hátul száz csomóra

 

s míg régi slágereket dúdolok

a torkomat tömd tele édes

a hisztéria szilvásgombócaival

de arra nagyon megkérlek

cukrot is hintsél rájuk

 

tudod olyan fájdalmasan szépek

a fájdalomcsillapítók édesem

mi meg igazán előzékenyek vagyunk

rátapintunk a dolgok lényegére

olyankor gumikesztyűt viselünk

és kezitcsókolomozunk bátran

míg a járdára loccsan a madárdal

 

láttál-e már fakutyát nevetni édes

tudod-e milyen ősszel a tenger

tangerban

milyen a nap drága fénye

a szoláriumban

mikor az első utcatábla lehullik

s az évszak betöri

a telefonfülkék minden üvegét

ó mondd

hánytál-e már telefonfülkébe édes

gyomorkeserűt

 

vigyorogj rám a hátsólépcsőn édes

amikor bőrömet tompa borotva kérdezi

ne kérdezd:

a liftajtókat szeretem-e még

nekem minden kínvallatás elbeszélgetés

de én sem akarok lemaradni

könyveimet előjegyeztetem

művelt nép könyvszolgálat

százhalombatta péef 29. tudod édes

könyvet is vettél édesem?

 

az én istenemet úgy hívják: lakbér

telefonszámla

gázszámla

villanyszámla

te melyik felekezethez tartozol édes

ki itt a liftajtóban állsz

vagy épp a hátsólépcsőn díszőrségben

mondd el mozgalmi múltadat

és meggyógyul az én lelkem

 

mert hisz mozgolódom én is eleget

sétálgatok az érdeklődés homlokterében-

homloklebenyében (lobus frontalis)

hol pocsolyákat cirógat a szél

kanális bódító illatát hozza

de szépség és csillogás

immár örökre az üvegipari műveké

hát ne utazz tovább te se édes

kaphatsz majd vakvezető kutyát

vagy épp magadat vezetgetheted

s míg a félisten hiányzó felét keresi

elodázhatsz majd egy újabb elégiát

 

ugye nagy ratatás csinnadrattákra

vágysz te is édes

de vagyunk irányított mennyiségek

s bacilusgazdák:

a mi szemünk hízlalja a jószágot

és a röppályánk eleve kiszámítható

 

ugye mi nem vagyunk beszámíthatók

de valahol minket is számításba vesznek

számítógépbe tesznek

onnan is kivezsnek

ugye édes

finom a franciakrémes

de fő az alváz- és üregvédelem

és nem tudok elképzelni szebbet

egy bilincsnél ha kattan

 

vigyorogj rám a hátsólépcsőn édes

gyere itt van egy zacskó mézes

gyere itt van egy túrósrétes

gyere itt van egy meggyes joghurt

gyere itt van egy banán ízű túrórolád

tudd meg hogy imád imád

 

ez egy kései sirató tudod édes

melyben a késeit siratja

míg üléseznek a bizottságok

és minden este sramlizene

térzene

gépzene

vérzene

(v)érzéscsillapító muzsika

(v)érző talp alá való

 

bizony néha szárnyal a lélek édes

s a szentlélek a lélek-

gyógyász előszobájában üldögél

falusi klozeton légy döngicsél

s íme a nagy produkció:

az önreprodukció –

lám lassan bebábozódik a lárva

viselkedj jól a bábszínházban

s léted – majd meglásd –

magasra röptet

 

édesem amíg a liftajtóban állsz

és megnyomod a „tűz esetén megnyomni”

feliratú gombot ne gondolod:

mindenki napiparancsban üdvözül

mikor az üdvözítőt feltételesen

szabadlábra helyezik

és ellátják szolgálati fapapuccsal

hogy azzal űzze be a templomba

a kisvállalkozókat

 

válaszra választékra

igazán nem lehet panasz édes

hogyha húzza-vonja a vonósnégyes

és kommentátorok kinyilatkoztatása hallik

rajzóspóra rajzik rajvezető pajtás

hiányzik az egy

létszám négy és félmilliárd

munkára harcra kész

 

vigyorogj rám a liftajtóban édes

kvarcórám játsszaa himnuszt

így hát mennem kell édes

búcsúzom

hív a kötelesség

a szolgálati szabályzat

a házirend

a kérjük saját érdekében olvassa el

és én megyek

 

de mondd édes

ki a hátsólépcsőn vigyorogsz

vagy tetszőleges liftajtajában a világnak

mondd

mit ér parafinnal feltöltött kebel

e romok ormán

ha a magyar nemzet

már csak esti hírlapot kíván

és sokasodnak az elodázható elégiák

 

 

  
  
 

Debreczeny György (Budapest, 1958) költő, a Veranda Művészeti Csoport Alapító tagja

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.