Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Draskóczi Ágnes versei (Keményedik, Szólnak hozzám, dzsessz)

 

 

 

            Keményedik

 

Őrli idő, élet, magány.

Csonthéja lassan bezárul.

Kérdőjellé válik benne a hiány.

Már tudja, kétélű fegyver a szó,

a legkisebb hangsúly is visszaüt,

válaszokat sehol,

csak miérteket talál mindenütt.

Emberben már nem bízik,

Istenre még fel-feltekint,

minden olyan bizonytalan.

A világ folyton beint.

Erőszakos önzés zúdul rá.

Hogy maradhat így szabad?

Keményedik a szívburok.

Elpusztul, ha lágy marad.

 

 

 

Szólnak hozzám

                                 valami elfeledett nyelven,

zenéje forrásként buzog fel

régről, emlékeken túlról

 

üzennek nekem

valami elfeledett nyelven,

mit nem értek, csak érzek már

a perspektíván túlról

 

milyen otthonosan mozogtam

egykor e nyelvben

milyen biztosan léptem az

álomból ismert utcán

 

szólnak hozzám

ezen az elfeledett nyelven

-ismerős meghittség,

Otthonérzet

 

 

      dzsessz

 

énekel Diana Krall

hangja betölti a nappalit

lüktet, szól a dzsessz, sír

a zongora és elandalít

sírok én is legbelül

oly régen elsírt könnyeket

miket e szikkasztó magányban

csak újra elsírni lehet

és építem magam, legózva még

rakosgatok tört szilánkokat

mint játszó kisgyerek, kinek

már csak e játék, mi megmaradt

mondják, hisz megállok egyedül

és hogy most nem omolhatok

s én bűnös, most szólítlak, Uram

adj még reményt, adj holnapot

 

 

 

 

 

 

 

  
  
 

Draskóczi Ágnes (1969) költő, középiskolai tanár

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.