VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Draskóczi Ágnes versei (Keményedik, Szólnak hozzám, dzsessz)
Keményedik
Őrli idő, élet, magány. Csonthéja lassan bezárul. Kérdőjellé válik benne a hiány. Már tudja, kétélű fegyver a szó, a legkisebb hangsúly is visszaüt, válaszokat sehol, csak miérteket talál mindenütt. Emberben már nem bízik, Istenre még fel-feltekint, minden olyan bizonytalan. A világ folyton beint. Erőszakos önzés zúdul rá. Hogy maradhat így szabad? Keményedik a szívburok.
Szólnak hozzám valami elfeledett nyelven, zenéje forrásként buzog fel régről, emlékeken túlról
üzennek nekem valami elfeledett nyelven, mit nem értek, csak érzek már a perspektíván túlról
milyen otthonosan mozogtam egykor e nyelvben milyen biztosan léptem az álomból ismert utcán
szólnak hozzám ezen az elfeledett nyelven -ismerős meghittség, Otthonérzet
dzsessz
énekel Diana Krall hangja betölti a nappalit lüktet, szól a dzsessz, sír a zongora és elandalít sírok én is legbelül oly régen elsírt könnyeket miket e szikkasztó magányban csak újra elsírni lehet és építem magam, legózva még rakosgatok tört szilánkokat mint játszó kisgyerek, kinek már csak e játék, mi megmaradt mondják, hisz megállok egyedül és hogy most nem omolhatok s én bűnös, most szólítlak, Uram adj még reményt, adj holnapot
Megjelent: 2018-09-28 14:38:37
|