Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kántor Zsolt versei (Felületfoglalás, A memória hajnala)

 

 

 

 

Felületfoglalás

(Minden terület foglalt)

 

Minden folytatódik.

A tudat a gondolkodásmód tokja –

A félelem emlékekből szőtt kosár.

Amiben a tervek, álmok várnak a sorukra.

Hogy feltörjék őket, mint tojásokat.

És a levüket a hajnal kagylójába öntsék.

A reggel egy éjszakából gyúrt,

organikus szobor.

A mondat a nyelvből nő ki.

Ő meg? A szöveg méhéből mászik elő.

Akár a vízgázszerelő –

Ezermester. Nemcsak a csapot!

Megjavítja az antennát és a tetőt.

 

Nem bántják már a szavak.

Mint korábban.

Nem lökdösik éjjel a könyvek.

Nem akarják megölni ételek.

Nem rémisztgetik könnyek.

 

Nem irritálja a saját bőre.

Kiengedi burkából az idő.

@

 

Megtalálta a partra vetett emlékezetet.

S egyre jobb a kopoltyú memóriája.

@

Még nincs vége a textusnak.

Tessék letenni a lekerekített elvárást!

Kikapcsolni a központozást.

A szöveg itt megszakad.

(Mibe is?

 

A memória hajnala

Amíg Rá gondolsz, nem halsz meg

 

A Menny felé honnan van busz?

Vagy Jézus Maga a Textus Receptus?

Ne mondd Teofilos!

Semmi esendő nincs Benne?

Ami Isteni, az összehasonlíthatatlan?

Bár az Ő képmása vagyunk.

tulajdonságai magasan felettünk mennek.

Kolosszális, frenetikus, grandiózus és monumentális.

Az Atya egy nagylelkű Generális!

Gigantikus és tökéletes.

Elképzelem magamnak.

VAGYOK! A nevében van a lelke s Élete.

Vajon mi emberek, mennyiben vagyunk?

Nagy léptékű áttörés kellene a fantáziánknak,

hogy elképzeljük a különbséget.

S ahogyan gondolsz Rá, azt is látja.

A szellemi lények szemén át

hét milliárd embert egyszerre lát.

 

S az individuumok mellett még így is

kiáll!

Te nem rekesztheted el Őt egy metafora kelepcéjébe.

Ha hasonlítani akarnád valamihez, hatalmat vennél Fölötte.

De nem engedi. Sőt lehetetlenné teszi, hogy megtedd!

Persze, mondod erre, Istennél semmi nem lehetetlen.

Nála minden elképzelhető, Nála semmi nem felfedezetlen.

Minden dolog tudott.

Őt nem bírod lenyűgözni, meglepni.

Őrzi Őt a szentség, mint burok.

Képes a múltat is módosítani, visszafelé is, ha kell!

De egyelőre nincs szükség rá.

Még elviselhető mértékű a várakozás.

Bele tud nyúlni az időbe, ahogy Bergson meg Nietzsche soha nem tudott.

Ha Ő akarja, senki nem fog emlékezni a holokausztra.

Mert még azt sem érdemlik meg, hogy emlékezzenek!

Az a szívében őrzi, aki igazán szeret.

És rázza a fejét az Örökkévaló.

„Még arra se képesek, hogy rendesen emlékezzenek.”

Rítus lett a képmutatás?

DE Ő TUDJA, amit tud és visszaadja a memóriát!

Hadd próbáljuk meg ismét a kibékülést.

Hátha végre normálisan fogjuk fel.

Egyszer az életben rácsatlakozunk az Ő akaratának

hullámhosszára.

Nélküle erre is képtelenek volnánk.

Ő lehel létet a wi-fi világába.

 „Nyújtsd le a kezeidet, Uram a magasból,

ments meg minket Magadtól.

Hozzád emelem lelkemet.

Amennyire lehet. Adj, Te, Hű Vagyok, Te adj Tiszta Létet, Életet!”

„Tégy győztessé, hogy értselek!”

Gyűlölnek a népek, nemzetek.

Még színlelni se képesek az érdeket.

 Te felülírod a realitást. És nevetsz.

 

 

 

 

 

 

  
  
 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.