Videó

A PécsTV videója




Keresés a honlapon:


Czipott György versei (Naplófőkönyvpontozás, Vedd le rólam!, Negyedik trimeszter)

 

 

 

Naplófőkönyvpontozás

szép lenne
mirtuszágakat lengetni és
cukros szókkal
díszíteni száj elé vont
csontlemez legyezőt
de tébolydák lakói
hogyan ne verjenek
lisztnélvadabban félhangokat
foghíjasra odvult zongorákon
szép lenne
kanavász nyárzakóra tűzni
fölcsippentett vadvirágot
és tapintatost csettinteni
némely angyalívű vádli
világdomb tompor után
de már füttyösgyurilidércet is
grízessemmivé oldott
felejtés választóvize
szép lenne
valkűrök lovaglását hallgatni
borzonghűvös zeneteremben
és azután csöndben inni
szépsavanyú spriccert
fogasolva hínáros emlékfövenyt
de vihar előtt fényhalálban
megzengnek pengedrótok
gyilokjussú vérrontóhadak
időhasító békevágóitól
*
szép volna
fölidézni őstentekintetű
juhászgyulaarcot
olykor

 

Vedd le rólam!

fölérhetlen e hajnali ég.
fekszem hanyatt,
horgas ujjaimmal
lepedőhöz horgonyzom
nyárboholy testem,
el ne ragadjon settengő huzat.
lábaimnál nyáladzó rémek:
halasztás, megfontolás.
kinn összehangzó
rigószimfónia.
istenfiú, vedd le rólam
e feslőfényű hajnalt,
húzd el szemeimről
mulasztás híg pálinkáit,
hamismosolyú jóakarat
azsúrszélű szemfödelét.
kibírhatlan messziségből
csörrennek csillagok
és madárdalárda egyre őrjít,
kezemmel sem bírok megváltó
olvasólámpát kattintani, hiszen
ha fölszakadnak horgonyaim...
*
mamát veremből sikerül kihúzni,
de halálosan szédül és
imbolyogva kalimpál, kacsázik,
bámészok részvétlen félrelállnak.
elesik. gyűrött, barna kicsiny kabát.
iszonyarc fölfénylik, rámismer,
hol voltál?, aludtál? kérdi.
*
istenfiú, vedd le rólam
e feslőfényű hajnalt, mert
szívem zörgő avarrá szikkadt
és hiába hajítottam jóvátételül
mindenárulás ezüstcsillagait
csönddeltemített egedbe.
vedd le rólam...

 

Negyedik trimeszter

mindenidősek
hanyattimbolygó évszakok,
már valami naggyal,
valami végérvényűvel...
levegőben opál lisztpor,
akárha dagasztáskor
libbenő rosszkedv és
nyugvásban csillanó erőket
dülleszt magában konyhakés.
titokmart szűzföldek
megbecstelenítve mind
s megvénült szelek
játszanak angyalok hajával,
mert mindenség fekete gerincén
akarat ecetbrongása
lusta lengésbe halkul.
orion bölcsőjében már
vanni kapaszkodik új világrend,
végetlen szeretet csillog
permeteg csillagcsöndességben
s összeférhetlen valóságok
hártyabőrén ütemhibásan
lüktetnek cingár békítőerek:
tudás afrikként mögénkhull
akárha gyantás őrkabátból
vasárnapszolgáló árnyék.
– – –
mindenidősek évszakok
már valamikori köznappal,
hihetlen pokolgépegyszerűvel...
s meghétfősödnek aszpiknapok.
akkor, de csak akkor,
templomharangok eves
véseteiből karikánfut majd
angyaltollszéles,
jogszerű törésvonal

 

  
  

Megjelent: 2018-09-17 06:54:14

 

 Czipott György (Budapest, 1951) költő, újságíró, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.