VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Tönköl József: Itthon
ITTHON
Hogy szerettem én is az őszt, a csillagokat, a folyókat, szeretem, hogy éltek, megszoktam már, hogy álmomban meglátogattok, egy fát szerettem, legendákat, kutat és az Imre-szobrot a tizennégyes háború bakájával, aki virágos szuronyt meneteltet a mellem felé, hogy szeretem a szerelem kukorica-hajas címerét, azt, aki még mindig nedves szemű szemes havon jár pörge táncot a halál penészes hordójával, diadalmasan zörgeti benne az apró-szemű láncot, lába tipródik egész éjjel és egész másnap. Apám csordások miséjét hagyta el, láttam angyalokat, mindig jöttek, mindig a szemembe csapódott szárnyuk egy pompázatos távoli mezőről, hová szekéren visznek, rázatnak keréken, mielőtt végleg berekednék és poharam ejteném, mielőtt késem alatt fölrobbanna az aranyeső bokra, s kilépne szobámból gyöngyös hajával az ég, az akácokkal beültetett egész hercegség, az erdő; hogy szerettem egy gyermek kezét, a szülőföld sírját, egy várakozást, az eső hatalmát, ízét, az otthoni füstöt, világvégi alkonyt, kaptár belsejét, mint aki maga van, bársonyos barkák hullámzását, szétomlott hidast, egy szemöldököt, aszalt körtét, körhintákat, hogy szeretem én is a hazát, a hajnali részegek gyulladt torkába csorduló holdat a könnyeiddel, a szederfákat, mikor fölgyújtják a nyár futóárkait; amire rátekintettél, hogy szerettem az ajtón a tört rést, torzsa-tornyokat, padláskilátót, Ság szikláját, kitárult csemetekert madarainak szakadozó kiáltozását, istállófalak gyémántszívében a pókhálós ablakokat, fényhomályos jászol-bölcső előtt az utolsó tehenünket, téged, irgalmas Isten, Krisztust és a két latrot, Pilátus katonáit, az ól letaposott kucsmájában a szalmát, az utcából kiszakított vasköveket, mázsás lábnyomokat.
Megjelent: 2018-09-15 05:43:08
|