Keresés a honlapon:

Szeifert Natália: Tiszta tér

Rátört mindenre a melankólia.
Elnézem szép sorát a fagynak:
szikráznak kényes jégláncok
míg önsúlyuktól beszakadnak.

Táblán állok, fehér vászon.
Alatta sár sűrűn, iszamósan.
Milyen egyszerű lett hirtelen
minden: fehér vagy sorvad.

Kivül-belül csillámmal hintve.
Alkalmi táj. Kijárat nincsen.
Lám, jégháton is megélek.
Csak ott senki sincsen.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-04 21:15:29

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.