VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Gerle Kiss Éva versei (Csend, Hazatalált)
Megint a csendbe leszel belefonva, mint érintetlen test, ami elvisz mindenhova, jársz, nézel, szeretsz és nem hiszel, megint a csendbe, a fagyba, a hóba rejted magad, hallgatásod elüti az esti harangszó kondulásai földrengés, tektonikai lemezek elmozdulásának hangjai, mint az álomban, ahol házak dőltek romba, egyik a másik után dőlsz te is, omlasz darabokra, apró mozaik csempék a belőled készült emlék, amit kiteszek a falra, a keret a megtartó erő, amiben szétfeszül a csend, magad.
Irányt váltott, hazatalált, engem hívott játszani, futni, szeretkezni fák alá, árnyékba, fűbe, elvétve kocsmába, cukrászda ajtaja nyílt, nem evett velem fagyit, sört akart inni és fáradtan elbújni a világ elől, szemébe ne tűzzön a nap. A vihart várta mennydörgéssel, a villámlást, hogy tisztuljon az ég, hogy felverje lábán a sarat a szél. Ő ezt élvezi, pocsolyába lép, gyermek énje, mint a kőtáblák. Itt maradt rész a múltból. Sercen a sör, ahogy a műanyag dobozt kinyitja, pattognak a buborékok, járj te is szabadon, mezítláb. De én nem megyek bele, utálom, ha sár ragad rám, régi emlék, és rossz valahogy. Kifakad a seb mindig újra, hogy is volt, tenyerét a hátamra rakja, mintha kísérne az úton, mintha nem hinné, hogy maradok.
Megjelent: 2018-07-29 06:40:11
|