Keresés a honlapon:

Bártfai Attila Márk: Röltextus

 

 

 

 

RÖLTEXTUS
-monológ-

 

Keresem a szivárványban a szürkét,

a sok nedves, ragyogó fonal között

a fakó-szárazat. Abból köttetnék

halott nagyanyáimmal pulóvert,

a hideg és a meleg évszakokra

is valót; langyosabbat még annál az

életnél is, amit magamban hordok

dideregve, akár hulla a mérget.

 

Belebújnék, ha elkészülne végre!

Hogy hasonlítanék akkor a koszos

téli égre; vagy valami annál is

szomorúbbra; mondjuk rám, ahogyan az

elmaradt ölelkezések átkarolnak,

és bőgés helyett kényszerítem magam

a nyugalom kőkeresztjére, mintha

Pilátus mártír légiósa lennék.

 

Nem akartam ilyennek születni. Meg

se kérdeztek róla. Nem választottam

volna semmit, ahogy a tér se választ

el egymástól dolgokat; csak a tárgyak

lökdösik el maguktól a taszító

vonzásokat. A testi szerelemről

meg van a két véleményem és azok

egyfolytában elundorítják egymást.

 

Egykor úgy gondoltam, ha nem jut nekem

öröm, akkor magamat összetöröm,

valami toronyról leválva, akár

egy vízköpő, aminek röpülni támad

kedve a romantikus naplemente

ellenében. Megkomolyodtam. Vagyis

a halál nem játszik már, csak dolgozik

az élet, az örök Hamupipőke.

 

A zavarosban halászik, a zománc

felmosó vödörben. Szivárványhabos

maszatolás minden látszatcselekvés,

s a valódi tettek hiánya olyan

megnyugtató; mint egy variáció

a megvilágosodásra. ‘Rosszkedvem

mind a négy évszakában, úgy döntök,

hogy boldogtalan ember leszek, ha törik,

 

ha szakad.’ Szürke pulóverre vágyom!

Ez a végső kívánságom: az önös

elhidegülés magamtól. Egy langyos,

kötött holmiban szeretnék bujkálni;

molylepke módjára rágni a puha

pamutot. Vagy játszanék a rég halott

nagyanyókkal, mint színes gombolyaggal

küzd a kandúr, míg sorskötése készül.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-07-12 12:36:36

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.