Videó

Az M5 videója




Keresés a honlapon:


Válogatás Halmosi Sándor rögtönzött verseiből (Hajnóczy szalonspicc, A vers születése, Basule blues)

 

 

 

 

rögtönzött vers [Telli] szavaira:

rak, kút, szalad, vág, ad, áld

 

HAJNÓCZY SZALONSPICC

 

Ha rád gondolok,

mindig valami megfoghatatlan,

bronzkori otthonosság önt el.

Ide mindig jó megérkezni,

Gyurta Dani és Dzsudzsi után,

haza.

Addig jár a korsó a kútra,

amíg van kút,

és van tiszta forrás,

barát, emberi szó, bizalom,

és amíg van közünk egymáshoz.

És van benzinkút, kávézó, bár, könyvtár, múzeum,

liget, pad, bicikliút, fizetett szabadság, jókedv,

mienkittatér,

az ucca, európai ethosz, csóklopás,

szoknyánmatatás,

női hiszti,

és férfi fodrászat,

ahol néha fel lehet vágni,

Gedeon bácsi a nők bálványa,

de otthon őt is az asszony várja,

na ugye.

De mit számít ez,

mit számít ez már,

megnyertük az EB-t,

a szívek EB-jét,

áldd meg Isten bús hadát,

és az éjjel soha nem ér ma véget,

ad acta.

Miközben támadnak a perzsák,

jönnek folyton a törökök,

és szavaink a múltból,

két pogány közt.

Szalajka-völgy,

Beloiannisz,

Kosziderpadlás.

Rakamaz.

 

 

rögtönzött vers [Mária] szavaira:

bizarr, bizalom, puliszka, rügy, pipacs, kaláris,

giliszta, hipertonia, hit, cimpa

 

A VERS SZÜLETÉSE

 

Azért van valami bizarr abban, ahogy az ihlet

mindenben ott van, és a múzsák a lábaink előtt

hevernek. A témák mellett, persze. Sőt rajtuk,

köztük. Mögöttük, hegyén-hátán, két téma közt, ami

már fúga, ha igaz a zene elmélete. Pedig a mai

múzsák nem hevernek, csak koslatnak és pózolnak,

és csücsörítenek duzzadt ajkaikkal, és illegetik

magukat, mellet operáltatnak, kennek-fennek-

fenekednek, a témán taposnak trampli lábaikkal,

semmint, hogy elibünk hoznák azt illatos

levendulaágyon.

De végtére is ettől a magatartástól üti meg a költőt a

guta, megy fel a vérnyomása, a cukra, a mája, a

heréje, az epikrízise, kerülgeti a köszvény, kerül

hipertóniás állapotba, ami neki bár igencsak

előnytelen, sőt tartósan életveszélyes állapot, de

előnyös az irodalomnak, ami mégis csak egy

magasabb szempont, valljuk be. Mert ez már

vershelyzet a javából, vonyityeg-a-pityeg-helyzet

van, apa, a bizalom lassan helyreáll a lírai én és a

leendő olvasó között, folyhat az ihletpárlat le a

nyakszirten, ingnyakon, mindenféle cimpákon,

lassan transzba kerül  a szerző, éledezik, feldereng a

sokadik, de az eddig legszebb pipacsmező valaha,

kirügyezik a kaláris a zöld díszkötésekben,

megidéződik a múlt, a jövő túlcsordul, a költő a

jelenben hisz, a giliszta tovacsusszan, a tűzhely sivít,

a puliszka nagyot fröccsen kacéran, kész ez a vers is,

hozz túrót, büdöset, kiterítelek úgyis

 

 

rögtönzött vers [Tünde&Zoli] szavaira:

játék, lélek, békés, meglepő, együtt, lenni

 

BASULE BLUES

 

Ha már átverekedtük magunkat a nagy

halászmezőkön,

A nagy bozóton, lapályon, deltán,

Ha már eloltottuk az erdőtüzeket,

Nézz fel,

Nézz körül,

A fiaid felnőttek,

Érettségiznek,

Oscar-díjas kórusokban énekelnek,

De velünk mi lett?

Hányszor váltottad meg a világot?

Hányszor kergettek a kutyák,

Mert cseresznyét, virágot, csókot loptál

A Tisztviselőtelepen?

Hány blues van még benned, ilyenkor, félidőben?

Csernobil minden rózsája kinyílt már bennünk,

Most már nem zavarnak a szenvedélyek,

Már nem meglepő együtt lenni,

A kutyasétáltatás az előjáték,

A jó házasság titka a mozgás és a jó diéta,

S az önfegyelem, Basule, érted?

Mikor jártál utoljára mezítláb?

Hengergőztél domboldalon, fűben,

Aludtál szalmán?

Mikor stoppoltál utoljára hátizsákkal, verseskötettel,

Bibliával és pálinkával a Lesi-tóra?

A fejed tele emlékekkel,

Lábadon tapos az ipod-generáció,

Hol vannak már a lucernarétek, a Szamos-töltés,

A Retyezát, a tábortűz és a sok gitározás

Éjszakába nyúlóan?

Meglenne még a csapat?

És a bíró kinek fújna?

Kezemben a síp, a hintát benőtte a gaz,

 

És te csak jössz, mint egy mozdony,

Kettényílik előtted a Feneketlen-tó,

Nagy test nagy vizet szorít ki,

Elnézést, tanár úr, elaludtam,

Én is fiam, de reggel felkeltem.

 

Aztán hanyatt feküdt ő is.

 

És te csak jössz, jössz át, száraz lábbal,

Mint Mózes,

Utánad a libák, a teknőcök, a kerületi kocogók,

A kolozsvári emlékek,

A csodák nem itt,

Ott kezdődnek.

 

A céges autód jól megy?

Azt hiszed szabad vagy?

Lelked lélegeztetőn, kütyükön fityeg,

Ha majd a gyerekek kirepülnek,

Békés életünk lesz, szívem, ugye?

Csak ne legyen baj, betegség, háború, kerozinhiány,

Milyen jót fogunk majd jägerezni Edittel

A következő találkozón,

És Siketúr ugyanúgy fog állni és vigyorogni,

A mai fiatalokat alig látom nevetni,

Nem néznek a szemembe,

A Himnusznál sem állnak fel,

Még Katinkáért sem,

Kütyüket nyomogatnak, csetelnek,

Belövik a sminket, a sérót, plázáznak,

Gólyabálokra járnak,

Cserediákoskodnak,

Közösködnek a fél világgal,

Jól teszik,

Tapasztalatot gyűjtenek, cserélnek, adnak-vesznek,

Nyomatják ezerrel,

És virtuálisan,

 

Mert minden csak egy event, appointment, hashtag,

Letöltjük apát,

Letöltjük a munkát,

A világmegváltás meg töltse le saját magát,

Hol van már Woodstock,

Az Illés, a Piramis,

A Nagy Generáció

A pimaszok,

A vagányok,

 

A mi fiaink,

Tapadni és nyerni.

Aztán egy sajtburesz!

 

És te csak jössz, Basule, behemót nagy léptekkel,

Döng alattad a föld,

Porzik a XI. kerület,

Meg a Semmelweis váróterme,

Jól úgyis csak a szívével lát az ember, nem igaz?

És csak a boszorkányok vernek szemmel,

 

Hány szkander van még benned, öcskös?

Hány bulicsík, heg, rosszul összeforrt porcika?

 

Csak jössz, feltartóztathatatlanul,

Minden lépéssel közelebb kerülsz magadhoz,

Tükör se kell,

Engedély se kell,

Nem kell semmi,

Csak te,

Egy digitális leolvasó,

A bakancslista.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2018-07-09 16:45:32

 

Halmosi Sándor (Szatmárnémeti, 1971), költő, műfordító, kiadóvezető, matematikus

 

Fotó: Székelyhidi Zsolt

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.