Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Köves István: Ülünk a társalgóban és nem békülünk

 

 

 

Ülünk a társalgóban és nem békülünk

 

 

Pedig nélkülünk üresen vacog a terasz,

nem halványodik a pirkadó ég alja,

nélkülünk némán unatkoznak a tányérok,

sápadtan ásítoznak a cirádás fülű csészék,

nem csörren össze kés a villával egy sem,

csusszanó szél csiszolja a tétlen kanalakat,

barnultan pattan a rozsda, kivirágzik a drótkerítésen.

 

Fogynak, apadnak a vágyak, csak a csend vonz,

futtunkban is indázva ragaszkodunk a rajtvonalhoz,

nem Rubik-kocka perdül, ósdi, kegyetlen ördöglakat.

Hiába nyomja a lengő serpenyőt a gravitáció,

szellőben bénán lapul a szorgos oxigén,

minden második szám párjára lel a végtelen sorban,

de nélkülünk nem ikrásodik tovább csuporban a méz.

 

Telik-múlik az idő, hol lomhán, hol sebesebben,

nélkülünk így sem, úgy sem tud naptárba kerülni,

s nem gyűrődik ráncba a meghűlt ágytakaró sem,

akár a tapasztókemence, fullasztó a levegő itt benn.

Szabadság, függetlenség? Kitől, mitől?

Nélkülünk céltalan a világ, trópusokra hólapát!

Odakint megáll a hulló levél, a hópihe a levegőben.

 

Hogy legyen ezután, hová is rejtsük el álmainkat?

Gondold meg, kérlek, de ne sokat töprengj, kedvesem,

félő, kifutunk az időből, legfeljebb öt-tíz év még kábé,

szárnyas ifjúságunk dicsfénye egymásba elmentve,

sminkelő bohócnak mosolyogni ideje sincs, meg kedve sem,

de igyekezz, hisz hallod, tréfál(koz)va úgy mondják itt

az amúgy tényleg türelmes ápolók: lefőtt nekünk már a kávé.

 

 

  
  
 

Köves István (Budapest, 1938. 03. 29.) költő, drámaíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.