Széll Zsófia: évekkel későbbre
évekkel későbbre
ahogyan a hasa alá csúsztatod a
kezedet, az orrod a hátába nyomod,
próbálsz ehhez az igazán kis felü-
letű napmelegséghez olyan közel,
amennyire csak lehet, bal karoddal
átöleled, a mutatóujjad pont az
orráig ér, megsimogatod vele, nem
zavarja, de nem folytatod, már arra
figyelsz, hogy a tüdő milyen könnye-
dén csinálja ezt a levegővétel-dolgot,
a tied egyre gyakrabban sípol, de
most ezt ne, csak azt, hogy az anyag
is úgy megy benne, hogy imádat -
óda, Istenem, óda, mert tényleg ez
van, ha szeretünk, istenesen szeretünk,
verssorokká törik a kristálygömb,
tegnap láttad bennük már a férfit,
ma este ajándékba a gyerekeket kapod,
van, akinek bőkezűen osztják a lelkeket,
Szentháromságot kaptál - itt elmosolyodsz,
óvatosan kihúzod a kezed a legkisebb
fiad hasa alól, beleszagolsz a hajába,
aztán kimész a nappaliba, előveszed a
telefont, és belepötyögöd ezt a verset
a halvány
fénybe
Megjelent: 2018-06-16 20:10:28
 |
|
Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
