Keresés a honlapon:

Siska Péter versei (Intravénás nyár, Holttér, Labirintus)

 

 

Intravénás nyár

A táj törött,

hibás. Dühödt
bárányok
gyülekeznek

az Égben,

a vénámban
elmozdul a tű:

már emlékszem,
milyennek

álmodtalak.

 

Holttér

Maradhattam volna nyers
anyag. Téveszme –
mondtam.

Ő csak nevetett.
Feketén, akár
a Nap, ha egy hosszú
nyár után

túl sokáig égett.

Nem láttam: az arcát
már kitakarta
a fájdalom.

Káromkodva fel-
alá jártam.

Ő számlálta a lépteim.

 

Labirintus

Elérjük a Mennyországot
az első halál
előtt? – kérdeztem.
Társam
reszkető kézzel
kapcsolta be
az arcát. Sokáig
csak nézett maga elé.
Azt hiszem, már
megérkeztünk, szólalt
meg végül.
Mozdulatlanul
álltunk.
A fény hideg volt.
Mesterséges.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-06-16 05:24:38

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.