Keresés a honlapon:

Türjei Zoltán versei (A háztól a tóig, Másolt terekben, Simogatott nyúl)

 

 

 

 

 

A háztól a tóig

 

Futok a hideg kövön.

Szájamból fecskeraj.

A háztól a tóig.

Üresen zúgó hullámvasút.

Zihálva kapnék utána,

de lemaradok.

Talpam kong az itt-maradt űrben.

A bambusznádak apró lengésekkel

súgják jelenlétüket.

Távolról, visszhangozva hallom

csak a csobbanást.

 

Hazaindulok.

 

 

Másolt terekben

 

másolt terekben

rárakódott tartalmak

leképeződés

 

gyanútlanul még

magadnak mondod magad

másolt terekben

 

a felejtésre

megtörténtként emlékszel

gyanútlanul még

 

leképeződés

ami hatalmat adott

a felejtésre

 

 

Simogatott nyúl

 

Valami összeállt bennem.

Magokat szór a szagos földbe.

Ápol, sorközöket hagy, majdnem háromnyomásos.

A varjak feje a vetésforgó felé billen.

Lenyírja a fiúk haját és megsimogatja a nyulakat.

Átiramlik a nyájon, összemosolyognak.

A talált tárgyaknak gazdát keres.

Messze földön ismerik már, pedig járása nincs,

csak egy-két odavetett mozdulat.

Egy szép napon majd kihány magából engem.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-05-25 05:26:57

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.