Keresés a honlapon:

Köves István versei (A szerelem feketepiacán, 12:30, Szerdahelyi István után)

 

 

 

 

 

 

A SZERELEM FEKETEPIACÁN

 

 

Sültgesztenye és pörköltmandula.

Én emezt fanyar odaadásáért,

vaníliazamatáért, te azt

melengeted markodba szorítva,

míg ballagunk a körúton,

szerelemből beletörődésbe,

s némán vágyakozunk egy harapásra

egymás tenyeréről.  

 

 

 

12:30

 

 

Fél egy

ember

vacog

kopott

kabátjában

Szorítja

csöpp fia

kezét

Tétován

nézik

a drótkerítést

a pengetaréjost

Dél múlt

vagy éjfél

Fél nap

vagy fél éj

Magtalan mind

aki fél             

 

 

SZERDAHELYI ISTVÁN UTÁN

 

 

Tél van, rosszkedvünkkel tele.

A letepert őszön taknyos torát üli.

Igazodunk, hogy alig-alig látsszunk.

A rend semleges, osztálytartalom nélküli.

Ha alákerülsz, iszonyú súlya van,

ha kitérsz előle, szabadsággal komázó,

könnyelmű suhanc Don Juan, világfi.

Egy jó fülű, szerethető világban,

hol a madárfütty is döntő érv lehet,

és jó móka egy bokázó szinkópa,

csak magunkért érdemes kiállni,

de magunkért érdemes kiállni,

különben életünk nyomtalan suhan,

maradt itt elég elvégzetlen,

ha van még rá idő,

fejezzük be legalább ezt a verset,

aztán, ha elfogy: adieu!

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-05-18 05:30:29

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.