Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt versei (Blaha Lujza tér, A zuhany villamosa, Intuíció rajzmappa)

 

 

Blaha Lujza tér

Pest

Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik ott marad.

Lukács 17. 34.

 

Annyira akartuk, hogy együtt legyen a család,
hogy szétesett. Mindenáron, hogy talán utoljára,
jól kijövünk majd. Nem, ezt előre tudtam, hiába!
         Régi igazolványok, jelvények kerültek elő,
kulcstartók, kották és egyre több öndicséret, erőtlen
emlékek, szánalmas titkok.
         Ki nem tudta, hogy Géza besúgó volt s amúgy
hibátlan koponya, csak ráfaragott az iszákosságra?
Mert a lelke lett kampec, mert ebben a miliőben kellett élnie.
Hát akkor Endre mit szóljon, három diplomával (egy vörös)
trafikos, ceruzahegyező-gyűjteménye van (de kötélgyártó
kisiparos is) és egy táncdalénekesnőt vett el, aki járja
a világot és csalja a güzüt.

De legalább hozza a valutát és estélyeket ad Budán,
egyébként kövér és roma apukája volt. Gizella meg vállalja, hogy
leszbikus, és minden bútorzata lila vagy rózsaszín.
Képzeld el, Dénes, aki nagykövet volt Mexikóban,
regényt írt a korrupcióról, a tolvajok briliáns
trükkjeiről. Ő maga is próbálkozik, annak
ellenére, hogy milliomos, a repülőn egy kis táskát
nyúlt le, amiben hasadóanyag volt, de eladta. Minden
baj nélkül, így már milliárdos és új arcot csináltatott
a plasztikai sebészeten. Új neve van, valami Abakusz.
Posztmodern kiborg.
Szóval apu nem jött el, ô nem szereti a pacalt.
         De miért is jöttünk össze? Hogy napokig
szégyelljük magunk a verbális ciánozás miatt?

És a sarokban ott maradt egy kibontatlan csomag.

A sakk.

 

 

A zuhany villamosa

Laterna Magica

 

Talán nem is a víz mentett meg akkor,

hanem a nyelv. Egy citátum.

A strandon voltam épp, zuhany alatt.

S a szomszéd tusolóban

egy hölgy csevegett a barátnőjével.

Ő a poétika építésze. Újrapozícionálta az olvasást.

Mondta és felvázolta az aktuális trendet.

Hirtelen elcsuklott a belső hang bennem.

Jobb kedvvel szappanoztam a hátam.

Ez szabadtéri zuhanyzó volt, a szökőkútnál.

Látni lehetett a nyílegyenes sugarakat.

Ahogy föltörtek a csövekből a napfényre

a kilövellő higanyszálak.

S a törülközőért nyúltam, összeért a kezünk.

Nem bánta. Egy kicsit még a csuklómon pihentette

 lázas ujjbegyeit.

Nagyon hideg van itt.

Jegyezte meg, amikor kilépett a strandpapucsába.

És tényleg, karikás volt a szeme, nem aludt éjjel.

Talán éppen olvasott. Vagy pozícionált.

De vetett rám egy-két szimpatikus pillantást.

Visszavonhatatlanul megjelent a rokonszenv.

A mosoly. A huncutság.

Tudta, hogy a recenziómat idézte.

Lehajolt előttem és megigazította a bütykén a ragtapaszt.

Majd leguggolt. Benyálazta, ahol fölhasadt.

Olyan volt az orra, mint a freskó angyalainak.

A szemöldöke rendkívül hangsúlyos.

Doktorandusz volt. Nem díva.

Az egyes villamoson mellém ült. Majd valaki hívta.

Én elszunyókáltam, amíg beszélt.

S újjászületett bennem a líra.

 

 

Intuíció rajzmappa

Mint Tandorinál a becsomagolt vízpart

 

Szétbomlik felfeslik a tenger

Egy küllő a bicikliből

Boncolja az ortodox reggelt

S a hála a granulált előrelátásnak

Ahogy a szemöldököd épp kihúzod

Az utcán egy jóllakott fát kivágnak

Minden elölről kezdi önm@gát

Vissz@mászik az ágyba a n@gykabát

Az erkélyen a széltől feldől a nyugágy

A lichthof kutyatejet okád

 Egy kínai vázában a pitypang rezonál

Etűd a szádban a csókolt nyál

Egy hímrím a nyakán marad a versnek

S nézi a köpést a hídról amint száll

Egy elvhű eretnek

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-02-03 07:09:06

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.