Keresés a honlapon:

Pásztor Attila versei (Télünnep, Pogány Karácsony)

Télünnep

Tóth Árpád nyomán

Odakünn félhomály, csűrökben hál a csend,

Gémesek ága közt füst szagú pára leng.

Ajándék? Óra, perc – nyúlik a gyertyaláng,

Párt várnak ünnepre, ki hosszú jegybe’ járt.

 

Talpasra fújt pohár kérve kész pertura,

Száz éve őrzi tán kredenc és ház ura,

Asztalon gerberák, falakon máz-cserép,

Irkával festve mind – virágos ősiség.

 

Illat száll, fahéjas, csikland a forralt bor,

Mazsolát áztat egy kék csíkos, bő csupor,

Zöldségek karéja díszlik már tálakon…

Kopognak. Nagykendők sorsa húz vállakon.

 

Szelíd az ölelés, érettek a lelkek

Hol Szentháromságot családfák hirdetnek.

Pálinka, áldomás – ’hogy szokás mindenütt.

Verandán nap fénye világít – holdezüst.

 

Vacsora, hat fogás – böffen a férfinép,

Asszonyok kacagnak, ríkat a szentbeszéd,

Új erő, új család – rendelt a jövendő,

Csókokkal váltott a gyűrű és keszkenő.

 

Éjfél jár, búcsúszón buggyannak a könnyek,

Talántán tavaszra sírni sem lesz könnyebb.

Marad a társ-magány, dédszülők sorsa ez,

Lelkeket Ég indít, s élteken át megedz.

 

Ha majd a szemekből kihúnynak e fények,

S földkérget olvaszt a tűz és az enyészet:

Emlék lesz koszorúnk, borostyán, tűlevél,

Földanyánk angyala új gazdákat cserél.

 

Pogány Karácsony

Pásztorok éneke hajlik a szélben,

csillog az estben a tó – jege márvány,

szállnak a varjak az éj hidegében,

Hold fele hízik a fák koronáján.

 

Apraja-nagyja a téli vidéknek

rázza a botra szögelt szemü láncot,

ősi regős hagyomány ha felébred,

járni a vérbeli isteni táncot.

 

Módos a gazda, ha jár-kel a butykos,

ízlik a bor, csuda friss a pogácsa…
Szembogarakban a tűz heve futkos,

 

cseng a pohár meg a lány kacagás ma.

S mintha az Ég – tavasz intene vissza:

árad a fény… viszi-hozza tarisznya.

 

.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-12-25 06:58:06

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.