B. Tóth Klári: Portánc füstalagútban
Azt hiszed, ismered. Részeddé vált.
Megismerhető, letapogatható,
azt hiszed, felfedheti magát.
Arca van, hangja, kiterjedése.
Ízlése, gondolatai.
Bankszámlája huszonnégy jegyű,
nyakbősége évtizedek óta változatlan,
ajtaján házszám, jól olvasható.
Postaládájában békeidőben megrendelt
folyóiratok emléknyomai.
Lehallgatási jegyzőkönyv,
poloskák minden szervizelés után
frissen felszerelve.
Nyomtatott név mögött szilárd körvonal.
Állandósult pillanatnyiság.
Aztán egyszer csak szétesik.
Elemeire bomlik.
Fényben sűrűsödő porszemcsomó,
akrilspray, átvilágított lakkszemcsék.
Füstalagút, vibráló porszemorgia.
Eloszlik, nincs tovább.
Beszívod, benned csapódnak le
a szemcsék. Belülről érzed.
Minden lélegzetvétel hasít.
Lerakódik a tüdőlebenyen,
belégzésnél végigkarcolja a szövetet,
mint korcsolya a friss pályát.
Nyomot hagy minden mozdulás.
Beszippantott lénye megszűri a levegőt.
Eztán csak rajta keresztül.
Megjelent: 2014-08-03 19:39:22
 |
|
B. Tóth Klári (Budapest, 1955) író, költő, festő-restaurátor |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
