B. Tóth Klári: Földanyák
Amikor az asszonyok minden szerda este
eljöttek a bibliaórára, egyesével
szállingóztak, mint az első hópelyhek,
frissen pasztázott fűzős cipőjüket
tétován húzogatva a lábtörlőn, mintha
kint akarnának hagyni minden
tisztátalant, hogy megtisztulva lépjenek
be Isten házába, az Áldás, békesség
úgy fordult ki belőlük, mint ásónyomból
az első krumplitermés, a gyülekezeti
terem kellemes melegében kieresztettek
az arcukra fagyott ráncok, homlokukon
elsimultak az ezeréves barázdák,
emlékek mélyszántásai, meleg földszagot
párologtatott a bőrük, leeresztett
szemhéjuk alatt legendák
maradékait illesztgetve a Bibliához,
hátha megférnek egymással,
szálfaegyenesen ültek vállkendőjükbe
burkolózva az agyonkoptatott padokon,
dédanyáik fába vésett nevei fölött,
amiket hajdani udvarlóik bicskája
őrzött meg a kései utódoknak, mikor
istentisztelet alatt végigmustrálva
a konfirmandus lányokat,
válogatták a családanyának valót –
kapálástól megkérgesedett kezük súlya
kiégett ölükbe hullott, fekete zsoltárukon
arany kehely, e pohár az újszövetség
az én vérem által, amely tiérettetek ontatik
teremnyi feketébe öltözött földanya
magába merülve töltekezett a Lélekkel.
Megjelent: 2014-08-03 18:46:47
 |
|
B. Tóth Klári (Budapest, 1955) író, költő, festő-restaurátor |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
