Kelebi Kiss István versei (Kupola, Csöndcilinder, Hangár)
Kupola
hatalmas kék kupola alatt
állsz a mező közepén
kezedben fakard körben rettegő fűszálak
de a sárkányok sehol
ők majd évtizedek múlva bújnak elő
amikor biztonságban érzed magad
és éppen hinni kezdesz abban
hogy nem turistaként bolyogsz magadban
s kívülről páncélos aura óv
akkor lehelik rád a lángjuk
és kék kupola helyett óriás
tipró talpakat látsz fejed felett
Csöndcilinder
Töfögve vadászni indul a sün,
szekér emléke után keréknyom lohol.
A távolban, mint kővé vált elefántok,
ezüsthátú nyárfasor.
Csönd cilindere alatt
éjjé változik az este
s mintha valaki lámpával jelezne,
megvillan egy tanyafal.
A ház előtt állsz.
Föl-fölizzik a cigarettaszál,
s te mosolyogva nézed, amint
a parázsnak udvarol
a szentjánosbogár.
Hangár
ajtók nyílnak és csukódnak
ki-be jár valaki bennünk
költözködő mindennapok
hórukkosa lett a lelkünk
vigyázva visszük tükreinket
a foncsor mégis megreped
szemünk körül rianások
foltoznak bombatölcséreket
*
e délután horgolja már az estet
fényközökben dúvad a sötét
árnyék vadhúsa körbe növi tested
emléket épít minden semmiség
a hangárajtó immár rád csukódott
csatold le szárnyad már fölösleges
halálod ismeri csupán a kódot
Megjelent: 2017-10-30 08:00:02
 |
|
Kelebi Kiss István |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
