Kókai János: Macskakövek
Bankok között
mint kifosztott tőzsdeügynök csatangolok
anyukák háromfejű csecsemőiket babakocsiztatják
arcukra a vastag rúzs
örök mosolyt satíroz
a fotocellás ajtónál merénylők állnak sorban
közülük némelyek
el nem szívott csikket morzsolgatnak idegesen ujjaik között
mások izzadt tenyerüket csúsztatják le-föl
a géppisztoly markolatán
a posztmodernek tússzal érkeznek
hat éves kislányok kezét szorongatják
kik folyamatosan fagyiért üvöltöznek
talán nem ebben az utcában kellett volna
megmutatniuk szüleimnek a macskaköveket
és kényszeríteni hogy játsszak velük
bár ekkor vettem észre hogy mindenkinek van saját macskaköve
azóta nem lepődöm meg
ha naponta többször látok
embereke guggolni állni összekuporodni
és a földhöz hajolva suttogni
azt hiszem van valami közöm
a sztriptízbárok magányához
Megjelent: 2014-08-03 16:01:48
 |
|
Kókai János (Budapest, 1972) író, költő, drámaíró, rendező, színész, az "Artisták cérnaszálon" költői csoport tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
