VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter: Kavicsok esnek a pocsolyába
Kavicsok esnek a pocsolyába
Most, hogy a kocsik felverik a kavicsokat, amik egy tökéletes ívű pálya végén olyan halkan csobbannak a pocsolyába, mint olimpikon műugró hölgyek a medencébe, akik szinte megtanultak kézzel előrefele elsuhanni a vízmolekulák között, hogy a zsűri azt lássa, hogy alig lát valamit, és tized-századpontokkal jutalmazzák azt, mert úgy látszik, csobbanni szégyellni való, a hatalmas víztömegből meg ne használjon többet, mint amennyit az árnyéka megjelöl, közben meg alig akad derűsebb látvány, mint a strandon a komisz gyermek mosolya, amikor a vízből kiemelkedve elégedetten méri, hány napozót sikerült beterítenie a parton, hát most arra gondolok, mennyi szépséget szalasztunk el a szigorú szabályaink miatt, hogy egy-egy pacni a ruhán katasztrófa, és egy-egy apró vágás is életveszélyes, pedig valahol megvan annak is a szépsége, amikor a váza leszédül a szekrény széléről, és a földre érve felfröccsen belőle az üveg, mintha csak egy vizes luftballon lett volna, az éles, torz szilánkok egy pillanatra múló, térbeli szobrot alkotnak a levegőben, aztán zenét kopognak le a metlakin, ahogy egyesével lepotyognak onnan, de ahelyett, hogy megcsodálnánk, már az eltakarításán gondolkodunk, a maszatos üvegben is a koszt látjuk, és nem a csecsemő arckifejezését, amikor az orrát az ablakhoz lapítja, szürkének látjuk a meggyfoltokat is, és rácsapunk a gyerek kezére, ha felvesz valamit a földről, pedig mi is a földön vagyunk, és megérdemeljük, hogy néha felemeljenek, hogy aztán nagy robajjal landoljunk a talpunkon, hát most én követem cipőmmel a kavics útját, és teljes erővel beletaposok a pocsolyába, hogy fröcsögjön szanaszét a sár, koszolódjon rendesen a nadrág szára, és pusztuljon minden, ami steril.
Megjelent: 2017-10-25 07:00:33
|
