Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Szokolay Zoltán: Tornácon

 

 

Tornácon




Egy láthatatlan billentyűzeten

futkos a költő ujja reggel óta.

Kopog az eső szenvedélyesen,

mintha életösszegzésre kénytelen

szökevény írná sorról sorra

memoárját, a tornácra húzódva.

 

Itt jegyeztük el egymást, mondja.

Szeme az élénk széltől könnybe lábad.

Itt meg, emlékszel, számolgattuk

a korán érő csípős paprikákat.

Akihez beszél, már nem hallja,

a zeniten túl muzsikálgat.

 

Masszív az asztal, szétnyitható,

disznóvágáskor úgy használták,

itt ült egy asszony, vér csurgott lábára,

vagy meggylé, hisz befőttet is tett el,

mi dolgom még a billentyűzetekkel,

a fellebbezést gyorsan elbírálta,

bele se nézett a Mindenható,

nincs másra gondja már, csak önmagára.

 

Ahogy volt, úgy volt. Mindegy –  mondja

egy zsenge hagymaszálat rágva.

Piros fonalak gabalyodnak össze,

háló borul rá, élete csapdája.

Nem vergődik. Csak ül. Csak néz a földre.

Nem orvvadászt. A jó halált. Azt várja.



  
  
 

Szokolay Zoltán (Hódmezővásárhely, 1956) író, költő, műfordító

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.