VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Szokolay Zoltán: Tornácon
Tornácon Egy láthatatlan billentyűzeten futkos a költő ujja reggel óta. Kopog az eső szenvedélyesen, mintha életösszegzésre kénytelen szökevény írná sorról sorra memoárját, a tornácra húzódva.
Itt jegyeztük el egymást, mondja. Szeme az élénk széltől könnybe lábad. Itt meg, emlékszel, számolgattuk a korán érő csípős paprikákat. Akihez beszél, már nem hallja, a zeniten túl muzsikálgat.
Masszív az asztal, szétnyitható, disznóvágáskor úgy használták, itt ült egy asszony, vér csurgott lábára, vagy meggylé, hisz befőttet is tett el, mi dolgom még a billentyűzetekkel, a fellebbezést gyorsan elbírálta, bele se nézett a Mindenható, nincs másra gondja már, csak önmagára.
Ahogy volt, úgy volt. Mindegy – mondja egy zsenge hagymaszálat rágva. Piros fonalak gabalyodnak össze, háló borul rá, élete csapdája. Nem vergődik. Csak ül. Csak néz a földre. Nem orvvadászt. A jó halált. Azt várja.
Megjelent: 2017-09-16 07:00:07
|