Keresés a honlapon:

Turányi Tamás versei (A schengeni malac, Az alaptábor másnap, A fehér kocka)

 

A schengeni malac

 

Nem sikerült egymás mellé ülni, izgatott különalvás

a repülő rákpáncél alatt, Charleroi-ban valahogy

kipiszkált minket a személyzet, innentől te vezetsz, kísértetbusz

után kétórás vonatút, megint elalszom, csobbanások, dörmögő erdők

az üveg mögött,  áttetsző kalauz, testmelege hamarabb

ébreszt a hangjánál, kis híján vigyázzba vágom magam,

megérkeztünk, ijedtség, hogy épp ahol vagyok, az a helyem,

maguk milyen szépen segítik egymást, mondja szerintem

a zavart, flamand, fodrászüzletszagú utas, ugyan,

sőt ellenkezőleg, felelem szerintem görögül leginkább,

büntetésben vagyok, mert jódolgomban veled ide szöktem,

átcibálsz a városon, túlérett narancs és zöld fények,

négylábú árkádok és felém forduló arcok között

letakarva szállítasz, guruló műtárgyat, lakásod ajtajában

utoljára megtorpanok, kifeszítem öszvér lábaim,

te nem tudhatod, mit hoztam trójai hasamban

 

Az alaptábor másnap

 

A szerelmet említi először, a szerelem,

mi tagadás, benn égett a házban.

Néhány dolgot még sietve felkapott,

morgott a rozoga emelet, kúsztak a régi kabátok,

a gerendákból kócos betonvas tekereg.

A szenes ágylábat az utcán dobta el

(egy név is repült vele, de megtorpant a sarkon,

a büféből málló gondos dixilendre),

ablakból egy gyerek a veséjébe bámult, és

két ifjú, talán Veronából, egy cigin összeverekedett.

A füstszínű eget addig utálta, mígnem már

rajta esett át a zápor. Kapualjban vizelésen kapták,

sirályok szarták le vijjogva és fázott,

meredt a sötétbe, eloltott gyertya,

hajnalig kutya szaglászta, aztán becsengetett.

Köszönés nélkül végig a lakáson. Uszály fedélzete

tud így döngeni. Cápái falnak szorulva köröztek,

a padlóból sarjadó nádat, mint ujjpercet, tördeli,

keres egy ablakot, döglött karórát néz,

egy repedés: október. November: már egy lék.

A fehér kocka

 

Úgynevezett élmények nem zaklatnak,

az Ecsetváros már csak táncoltat az ujján,

többet nem fogja marokra kézfejem.

Van, hogy ki se megyek. Ennyi ülés után felkelni minek.

Egér dermed a konyhában a jégmezőnyi csendtől,

majd olyan harangzúgás támad, hogy leesek a székről,

a helyiek vajon mit szeretnek ezen?

A Nagy Festők elmentek, vitték a színeket,

a bamba szél az égen kondenzcsíkból kukacot hajtogat,

éjjel emelgeti a kukák fedelét.

Már az első este szóltál, nem kell megkapaszkodnom

semmiben. Boldog vagyok, miért ne. Az mondod,

olyan lett a szagom, mint egy szemüvegnek.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-09-10 07:00:32

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.