Debreczeny György: nem maradt más – Cortázar átiratok
nem maradt más
Cortázar átiratok
nekilátott hogy felnyissa
a paradicsomkonzervet
kötszerollóval
s amikor újra feltekintett
addigra eltűnt minden
nem maradt más a tenger helyén
csak a tenger
a végtelen piros
bepólyált látóhatár
*
talán a saját
lelki üdvéért könyörgött
talán az enyémért
de annyi biztos
hogy sokat beszélt
a káposztáról
*
és közben élvezte
hogy ott cikázik
az alkonyati szellő
a hölgyek alatt
*
letörten és szédelegve
érkezett vissza
mert nem találta meg
a toalett-mennyország kapuját
ebben a füstben
és ezek között az emberek között
szomorúan lekuporodott hát
egy csendes sarokba
*
ezt mondogatom magamban:
most egy összedőlt hídon
megyek át
most átázik
a rossz cipőm
most tubarózsás
krinolinban jön el a hold
csak ámul-bámul
a szép piros cipőmön
most veszi észre csak
hogy a paradicsomkonzerv
milyen gyönyörűen belefolyt
Megjelent: 2017-08-10 07:00:04
 |
|
Debreczeny György (Budapest, 1958) költő, a Veranda Művészeti Csoport Alapító tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
