Piro M. Péter: Enyhe idős szonett
Te vagy ma még a fény az őszi égen,
a fán akadt levél, ha szélbe libben,
lehullva írt dalom, rövid mesém,
a zöld idők imája és
szelíd zeném.
A nyár után repülni, ebbe' hittem,
- de lombkupacba söpri majd az Isten,
ki nem jutott a templomán elé -
nos, így... Ne szólj, maradt elég
aranyra réz.
Ha macskaborzoló sötétben ébredsz,
feküdj le újra és öleld a szépet,
lehet, hogy az nem is kevés,
...nem is nehéz.
Örök legyél, ha véget érne minden,
ne bánts nagyon, ha bronzra vált a szívem,
ne szíts vihart, te enyhe tél:
csak az legyél.
Megjelent: 2014-08-03 12:32:22
 |
|
Piro M. Péter (1968) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
