Keresés a honlapon:

Piro M. Péter: Valamid vagyok

 

Régi tollad, az vagyok,
nyárutón a záporod,
elfogyó remény vagyok,
szűk folyókra zátonyod.

Én üres papír vagyok,
ősz után az esti hó,
szürke károgás vagyok,
árva szél söpörte tó.

Éjbe zárt szemed vagyok,
mély sötétbe öltözött,
mert a fény az itt hagyott
roppanó fagyok között.

Sorba rótt jeled vagyok,
zúzmarába vadnyomod,
csend! A csend! A csend vagyok...
Átok ütve hallgatok.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-03 12:20:29

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.