Videó

The Bewitched: Scene 1 (Harry Partch)


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kántor Zsolt versei (Az írói stratégia és a világ, Traktátus és szösszenet, Az Ő beszéde az én nyelvem által)

 

Az írói stratégia és a világ

Információ-lerakat

 

Utaztatjuk az olvasóhoz a szöveg „értelmét”?

Vagy az olvasót visszük oda a szöveg lényegéhez.

S beültetjük a textus centrumába.

Így juttatjuk a reflexió öröméhez.

A befogadó keresi, hol bukkan fel az élet?

S mintha két külön homunculus lakna odabenn.

Akár „utaztat” az elemzés, akár maradásra „bír”,

az olvasás után megy ő is.

S a gravitáció nem más, mint a téridő görbülete.

Ha végbemegy az olvasás, akkor a közömbös

„néző” is értelmezésért kiált.

Nem pottyan a megfejtés az ölébe.

A tradíció rá is vigyáz.

E nélkül a mű kiúttalan, középpont nélküli útvesztő.

 

Traktátus és szösszenet

Báger Gusztávnak

 

Az Ezermester sem tudta megvarrni a titkot.

Sok szállal kötötte a semmihez az ég.

A tudat édesgette ugyan a nézést.

De kizárta a jelenlétből az érzéketlen én.

 

Egy próbálkozás után csak gondolt a dologra.

Persze ott volt a munkanapló, a hangszer, a kotta.

És ahogy reggel belebotlott, rögtön kimondta.

Nem kellett hozzá a nyelv, csak egy intuitív pillanat.

 

Megvolt. Elkapta. De nem megoldásként maradt.

Csak áramként futott végig, mint a hideg.

Megcsípte az ínt, ihletnek hitte tőle a hitet.

 

Majd újra a csönd. Ösztön-szatén a kriglire.

És láss csodát. megfogant a dogma-bibe.

Délre már elkészült egy tettre kész szöveg.

 

Az Ő beszéde az én nyelvem által

2. Sámuel 23. 2.

 

Irritálja a tudatot a távolságtartó olvasás.

Végül visszabújik a tokjába a gondolat.

Mert fázik az emlék, amikor világra jön.

A szájába dugják a múltat, ami megsüti a fogat.

 

Folyton belelép a jövőbe, mint egy folyóba.

És ugyanabba a vízben fürdik, és rendre alábukik benne.

S megtalálja a kagyló a benne levő gyöngyöt.

És álomból álomba úszik át a dolgok lelke.

 

S elképzeli a verset, mint puszta formát.

Amiben nincs más, csak a hang és az eszme.

A szavak helyén a mondandó hiánya.

 

S csak bábu és héj lesz. Jégcsap és pára.

 Kirakat, átrendezés alatt. A fény hiánya.

És mégis, mire összeáll a burka, belül felforrósodik.




  
  
 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.