Keresés a honlapon:

Kamarás Klára versei (Öreg öszvér töprengése, Mint a hangya, Télvégi álom)

 

 

ÖREG ÖSZVÉR TÖPRENGÉSE   

Kicsit megállnék. Ez már kaptató,

öreg öszvérnek ilyen nem való.

Sok a kanyar. Szakadék, vagy csak árok?

Éjjelre szállást, gazdám, hol találok?

Lesz forrás, fű is egy falás?

Jaj, mennyi útelágazás...!

Én nem tudom, melyik, hová vezet...

de láthatunk-e sorsot, végzetet?

Ne vedd le terhem! Míg viszem a málhám,

talán nem a mészáros bárdja vár rám.

 

  MINT  A  HANGYA

 

  Mit akarok? Mit is akartam...

  Fejemet homokba kapartam,

  vakon, süketen vártam, hittem,

  életet adtam s lemerültem

  a tudva-tudott semmibe.

  Kinek van ekkora hite?!

  Most már irigylem én a hangyát,

  amely fürgén halad

  poros úton s a föld alatt.

  Nem gondol semmit, nem kérdi miért,

  csak húzza-vonja a hatalmas morzsát,

  s ezzel betölti sorsát.

  Hiszi? Nincs is hite !

  Tudja. De tudja-e ? Soha.

  Annak a sorsa mostoha,

  akiben megfordul az első kérdés,

  amire válaszolni nem lehet,

  mert nincs válasz,

  mert nincs hit, nincs remény.

  Csak út van: földön, föld alatt.

  Csak cipeljük a szörnyű morzsát,

  mi éppen utunkba akad.

 

TÉLVÉGI ÁLOM

Most köd borul a kerti fákra.
Csak tetszhalottak. Tavaszt várva
alszanak békén,  mit se sejtve.
Valahol csattog  már a fejsze,
s hallik a fűrész sikolya.
Halotti ágy e nyoszolya.

Te csak gondolj a szép tavaszra!
Az álmainkat behavazta
a felejtés s a tél varázsa,
de majd kikel ezer parázna
növény a földből s  lángra kap,
mikor szerelmet súg a Nap.

Hunyd le szemed s a rózsaillat,
amely számunkra  rég elillant,
körülfon újra, érzed? Érzem...
Nincs többé tél, a fénybe értem.
Álmodd, hogy megfogod kezem!
Ha elhiszed, én elhiszem.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-03-12 08:00:01

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.