Keresés a honlapon:

Csengődi Péter: Homokrajz

 

Homokrajz

 

Homokot szór a kedves.

Ezt gyakorolja néhány hónapja,

markából ejti ki apránként,

hogy mintát rajzoljon velük.

Elválasztja a földet s eget,

fák nőnek, madarak repülnek,

embereket formáz, arcot rajzol,

itt hozzáad kicsit, ott elvesz,

felismerem magunkat bennük,

amennyire engedi az anyag,

durva szemcsék között

vastag árkok a vonásaink,

a homoszemek még kicsit

leperegnek egymásról,

törékeny alkotás vagyunk.

Aztán lassan felkel a szél,

óvatosan fújja rá a műre,

kikezdi a bőrünket,

a fák lehullajtják leveleiket,

később az ágaikat, törzseiket,

a madarak már csak csíkok,

és ahogy egyre jobban fúj,

eltűnik minden az asztalról,

felhőként száll tovább,

csak az üresség marad.

Felveszi a csomagjait,

szótlanul megy ki az ajtón.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-03-10 08:00:36

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.