Kelebi Kiss István versei (Szeretném hinni, Marionettdél)
Szeretném hinni
Ott vagyok a fények közepében,
mint az árnyékok gyomrában is.
A tükörben virágzó kertnek látom
arcomat, de halovány a háttér,
a tragikus rajzolatok vagy elmosódnak,
vagy én kenem elviselhetővé őket.
Szeretném hinni, hogy minden tócsa
mellett ott áll Isten, figyel és nem enged
belefulladni az ujjnyi csapadékba.
Hiszem, a mulandóság rugói
tartják mozgásban az öröklétet.
Marionettdél
jegenyegyertyás szikár halott az út
távoli tornyon csókaröpt-kendő
néhány séta maradt csupán
az elvásott mérföldkőfogak
már nem harapnak
távolodó fecskeszárny eget hasít
szürke dunnából hullik az ősz
bronzsiratóasszonyok bólogatnak
marionettdél
Megjelent: 2017-03-08 08:00:45
 |
|
Kelebi Kiss István |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
