Boris Anita: Egy angyal emléke
Lágy lélek volt,
a természet simogatta
Mint egy hűs, tiszta íz
olyan volt tekintete, s
mint a legszebb szőke fűz
volt a lány.
A legmélyebb feketéből
fehér-fény szürkén vált ki
s tért a mélybe újra.
Vagy tértem én újra meg újra
ha elmerültem varázsában.
Ma már tudom,
élni akartál, látom vidám
lelked is, szelíd bájod.
De inkább érzem, hogy tiéd volt
szép halálod.
Oly nagy volt az ember
ott, azon az órán, hol
aranybetűs neved szíveket
hasított, s szegezett a
kövek, fák közé a kertben,
túl az időn.
Megjelent: 2014-08-02 15:25:51
 |
|
Boris Anita (Budapest, 1976) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
