VideóAz Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója Keresés a honlapon: |
Antal Anikó versei (Félúton, Indulás, Törés)
Félúton
Valahogy túl hosszúra nyúlt az idei ősz és annyi minden elveszett benne álmok, csókok, dallamok, könnyek, macskaköves utcákon visszhangzó léptek két világ közt eget-földet elválasztó avarszőnyeg. Sehogy sem könnyebbűl a szerelem szívedhez kötött papírsárkány láthatatlan fonalon száll ujjaid köré csavarva megsebezve, eltiporva porba zuhanó hullócsillag ezüst hajfürt egy őszülő szecessziós Madonnán. Hány nap és hány éj az elengedés hány csillaghullás kell, hogy útnak engedjelek sárga avarból szőtt varázsszőnyegen? Talán az idő saját lángjába hulló önmagát hamvasztó főnix madár egyszer majd vörös tintában oldja fel a fekete halált a hiányod éjszakába illanó cigarettafüst. Mi vagyunk kifeszítve az őszi lombokon szédülten kéz a kézben két világ közt megtévedve valahol felúton.
Indulás -in memoriam Y.M-
Mikor hosszú idő után friss hó esett Nagypénteken és a tujafák levelén angyalszerű szobrokat formázott a jég glóriájuk is volt átragyogtak rajtuk reményeink csilingeltek bennük gyermekeink kacagásai így tetted ki cipődet a balkonra egy fárasztó nap után szinte belesüppedtek a fehér időbe rád néztem te csak mosolyogtál mint aki lakattal zárt titkok ismerője azt mondtad egyszer majd te is útnak indulsz s mikor másnap olvadni kezdett Isten lehunyta szempilláit egy hosszú percre. Törés
Az ég összeért a földdel egymásba folytak éjjelek és nappalok nem volt idő, nem volt körforgás, nem fonódott többé vállaim köré karod csak szürke csövek érintették kezem mikor hűvös homlokod simítottam sötét hajszálaid ujjaim közt aludtak hófehér párnán egy-egy könnycsepp megtört steril monotonság a várakozás Demoklész kardja volt felettünk az idő gépmetronómmal mért ólom szívverés mű reflex mű lélegzés mű melegség a mellkasod körül kékre fagyott koszorút festett az összeomlott vérkeringés elveszett benned a Nap és lassan utána halt a Hold meg a csillagok.
Megjelent: 2017-02-26 08:00:00
|
