Császár László versei (világörökség, csámpázni)
világörökség
a szerelem lényegtelen semmire nem jó
kertjében elásott titkos dokumentumok nincsenek
asszony vagyok bő szoknyában
alá egykor az egész világ belefért
bár inkább voltam rémlik szerettek
egykor egyesek
a részletek nincsenek meg
mintha leharcolt lennék némileg
ki mit tett velem nem érdekesek
a gyilkos apróságok az ördögi részletek
valami felállványozott világörökségfélét
bámulok legalábbis az áll ezen a márványtáblán
ami az impozáns objektum omló falán lóg
combomon langymeleg folyadék csordogál
lefelé mondhatnám azt is pisálok itt állva
mert muszáj most ezt megtennem nekem
késztetésem erre mindent elsöprő hatalmas
bár a valóság nem ez én felfelé
tekintek a görög oszlopok a timpanon felett
az a sárga folt a nap lehet trombita
nem harsog mégis
megjön a troli kiderül nem
ez még nem a végállomás
ahol az ócska székről szenvtelenül
felrántanak egyenruhás emberek
mindössze megálló
tömegközlekedési eszköz
ki tudja milyen szám van rá kiírva
melyik járat
hova meddig
hány állomásnyit
visz
csámpázni
valakivel együtt
tétovázni meghitten
beterjeszteni közös kérvényt
patyomkin hatalomnak
ócska lábakért
bicegőkért sántikálókért
amelyekkel az úton még
végigcsámpázni lehetséges
botorkálni együtt
esetlen esetleges
bizonytalan tántorgó
méla szeretővel
kart karba öltve
menetelve vánszorogni
egészen odáig
az utolsó kapulaljig
végső telehánytig
ahol már az egyetlen
hanghatás ahogy
csörgeti hatalmas
kulcscsomóját
a mogorva házmester
betuszkol
egy vaksötét
lépcsőházba
Megjelent: 2017-02-17 08:00:19
 |
|
Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
