Saitos Lajos versei (... és porszemnek bizonyultál, PS-reminiszcencia, Özönvíz előtt)
… ÉS PORSZEMNEK BIZONYULTÁL
Mintha Univerzumod
minden sivatagi homokja
egyszerre nyiszogna-nyeszegne
roszogna nyakcsigolyámban midőn
éppen hálát adok Néked
hogy nem feledkeztetsz meg
porszemnyi mivoltomról, Uram!
Talán emlékeztetnem se kellene
Téged, aki számon tartasz
mindent és mindeneket –
benne mindenkit – hiszen
nevemen is szólíthatsz akár…
Ám addig is csak Igéid
hallom vissza – echózni
dobhártyám sűrűjében: megmérettettél
és porszemnek bizonyultál…!
PS-REMINISZCENCIA
Még nyílnak a völgyben a…
kerti vetemények – engedelmesen
a gyomok meg mind erőszakosabban
nem győzöl rendet vágni a gazban
lélek ösvényeit járni az igazban
s jutni – ahogy mifelénk mondják
egyről kettőre – ötről a hatra
de addig százszor és hányszor elbuksz
a keleti végektől a nyugatiig az
északi szlávoktól a déliekig
magyarként örvendezve
vagy éppen haragot tartva
de mégis-mégis ölteni kart
a karba ha már száz vagy ezer
évenként kerted művelni rousseau-i
módon megadatott s meg- a reinkarnáció
hogy legyen erősebb az egyes ember
mint bármelyik náció…
De látod amottan a…
Már hó takará el a…
ÖZÖNVÍZ ELŐTT
Portölcsérek riadóznak
esőfelhők harsonáznak
minden cseppjük egy-egy
elegy ami máris megered…
eredj Noé apánkhoz te
gyerek kérdezd a jó öreget
bárkájával elkészült-e
s Isten barmai/jószágai mellé
mi emberek bekérezkedhetünk-e
mielőtt még leszakad az ég
mielőtt ránk dől ez a
villámsújtotta fal – tető?!
Megjelent: 2017-01-26 08:00:37
 |
|
Saitos Lajos (Soponya, 1947) költő, szerkesztő. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
