VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Köves István: Katalógus cédulák – Nicole Krauss
Nicole Krauss Jóformán semmit nem tudok erről a fiatal New York-i lányról, s nem jóformán sem sokkal többet, de végül is, figyelemmel az évekre és a kilométerekre, ez nagyjából rendben is volna, csakhogy akkor meg ő honnan tud annyi mindent rólam, honnan tud annyi mindent rólunk, szinte minden szívfájdítón fontosat? Olyanokat tud például, hogy én is lámed-vávnik volnék, vagy, hogy az idő mindig csak a saját kedvére múlik, hogy elhiszem, mert megígérte, hogy soha nem fog mást szeretni, hogy félek, a vécén ülve fogok meghalni, letűrt gatyában, hogy az angyalok egyik jellegzetessége, hogy nem tudnak úszni, hogy az albatrosz hetekig tud repülni, lebegve alszik a hullámok felett, hogy egy ideje legkedvesebb írásjelem a kérdőjel, hogy mindennel vigyázni kell, aminek keserűmandula szaga van, hogy néha azt gondolom, a nő, aki engem szeret, biztosan téved, hogy a szabómnál a próbababák úgy álltak a sarokban, mintha vonatra várnának, hogy már megszoktam, pusztán az emlékével éljek, hogy mikor elment, kihalásztam a pulóverét a szemetesből, hogy legszívesebben egy forró falú teáscsészén melengetem a kezem, s ahhoz, hogy elveszíthessem, előbb birtokolnom kell, hogy olyan példaképet keresek, aki nem írt varázslatos gyerekkönyvet, mielőtt lezuhant gépével a sivatagba, hogy néha szomorú vagyok, mint egy száraz medencéjű szökőkút, hogy milyen kevés az, ami tényleg elviselhetetlen, hogy élni sok-, de meghalni csak egyféleképpen lehet, s végül hogy az elképzelhető legszörnyűbb mondatkezdés: volt egy fiam …
Megjelent: 2017-01-23 08:00:40
|
