Antal Anikó: Piknik
Mint két kamasz mikor felül az Élet
Rozsdamarta biciklijére kalapot
Emelvén köszönve a Halálnak
Maguk után repített luftballon-szerelem
Piros és mosolygó pillecukorfelhő
zöld patakon kacsázó álomkövek
fellegekbe nyúló várat építenek.
Építenek egy fellegvárat
Míg az út mentén könnyez egy árva kosár
borban elázott a kifli csücske
Két poháron szótalan koccint a napsugár
Fűzfa ágán szivárvány hintáz derékba törve
Szél reptette szalvéta a remény
Nem mer felnőni a papírsárkányhoz
gúzsba kötve alszik egy kisfiú tenyerén.
Gúzsba kötve alszik egy kisfiú tenyerén
Félig érett szőlőszemek a szavak
Nehéz csendben duzzadó fürtökké nőnek
kortyokra oszlik mit Bacchus ad
Árva mámor ez ég és föld között
Csalfa szavakból forrt rubintszín óbor
Rongyosra retusált sárga fénykép a piknik
Egyszer volt hol nem volt.
Megjelent: 2014-08-02 13:55:41
 |
|
Antal Anikó Zsuzsanna (Nyíregyháza, 1981) író, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
