VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Csák Gyöngyi versei (Seherezádé emlékirataiból, Cikk-cakk vers)
Seherezádé emlékirataiból
Felsorolom a nemlét emlékeit a szél hosszú zokogását, szobámban a huzatot.
* * *
Csalogat egy birodalom cinkos cinikus csöndje, derűsebben bukdácsolok az árnyékos oldalon.
* * *
Nyíl mutat új hazára – ragyog a lélekben tenyérnyi kék.
Repül a szőnyeg varázslatos velünk veszi kezdetét.
* * *
Szeretem magunkat abban a térben, delejes éjben messziről nézem tétova kezünk miként vet gallyat a szunnyadó tűzre.
* * *
Lenni, amíg mélységünk halk zenéitől egy másik felsikolt, nem érdekel mit súg össze a hátunk mögött; kölcsönös melegben olvad le arcomról a szegények királyi gőgje, büszkeség-kolonc.
* * *
(híd) Kimondatlanok fölött visszafogott lélegzetünk.
* * *
(feltámadás) Tengerszemtestünkben rian a jég.
* * *
(akkor, ott) Nem tornyoz akadályt hogy nincs jövőnk, ha a legrövidebb pillanatba beköltözünk.
Szánakozik vagy nevet az Isten, amíg egymásba temetkezünk a halál elől?
* * *
meztelenség szárnyasoltárain a vágy áldozati ének, feszülök tested keresztjére cselekvő igének, újra éli magát, általunk, bennünk az ősi szép, súrlódva bomlunk szivárványszíneinkre, egyszerre szakad ránk az ég, látom szerelemszelíd arcod, miképp senki nem láthatta még.
* * *
(innen) múlt és jövő egyforma távol, fölöttünk vércsevijjogás, előttünk szakadékká mélyülő árok.
* * *
(később)
neonvillámcsapás töri be az ablakot kísértőn lebbennek kék függönyök
nem tudod kimondani nem tudom kimondani mi most oly szép, múlttá merevítve bennünk lesz örök.
* * *
(időnk)
Őkeselyűsége szárnyait nem lyuggatja átok, csőrében a vízcsepp is életből, halálból.
Jövőnk jóslata: Ránk a fény emel kezet.
* * *
(a háremben)
Mit keresek ennyi nő között? jelenlétem gyökerei hova nyúlnak?
Az édent tenyerén kínáló Isten fáradtan mosolyogja szét a körénkzápult sok-sok éjszakát, szavak, a hullafáradt játékosok megpihennek, nyelvünkre dermed, amit még kiáltanánk egymás után.
* * *
(konklúzió)
Egymásban? vakon egy másik világban, csak testünk sziklái töredeznek önámításainkban.
* * * Cikk-cakk vers Világra tárul, amikor rám hiszem szeret az ablakod, Istenek italával kínállak bár asztalodra mannámból elvétve hull. Megérkezik az újabb jóslat közös jövőnk felől: pusztuló- félben is egyek maradunk menthetetlenül.
Megjelent: 2016-12-29 08:00:43
|
