Keresés a honlapon:

Kamarás Klára versei (Karácsony csillaga, Munka nélkül, Január)

 

Karácsony csillaga

 

"Kis karácsony, nagy karácsony..."

Lesz-e cukor fenyőágon?

Telik-e majd friss kalácsra,

vagy csak kenyérdarabkára?

 

Hogy` néz fényes ablakokra,

s ámul kirakaton, kincsen,

kinek anyja annyit mond csak,

édes picim, nekünk nincsen.

 

A szeretet ünnepére,

hogy` készüljön angyalt várva,

dideregve, fogvacogva,

ha villany, gáz el van zárva?

 

Segítséget ki adhatna?

Apja titkon lopni ballag,

s szégyenében felvöröslik

fejünk fölött az a csillag...

 

 

Munka nélkül

 

Gondolj majd rám, ha járdád szemetes,

és nincsen, aki helyetted söpörje.

Én még a kutyaszart is felszedem,

te csak nyugodtan ülj le egy fotelbe.

 

És gondolj rám, mikor a friss cipó

illata száll, s a héját eldobod,

a kutyád húson, drága tápon él,

és meg sem enné, ha elé rakod...

 

Ha kertedben a fű magasra nőtt,

s a hőségben a munka csak marad...

csak gondolj rám, én itt várom az utcán

egyetlen hívó parancsod, szavad...

 

Ha nem látsz már, talán a partra mentem,

ahol kő is van és nem csak homok...

Rád gondolok, hogy talán észrevennél,

ha betörnek a fényes ablakok...

 

 

Január

 

Kihunyt a fény, a szent Karácsony fénye.

Nem zúg a szilveszteri hangzavar.

Hó hull szemétre, papírtrombitákra.

Ez január, mely mindent eltakar.

 

Kijózanodva állunk, és tűnődünk,

mit hoz az új év, lesz-e majd meleg

szoba a kemény fagyok idejére?

Jut-e fedél, kenyér mindenkinek?

 

Ki híd alatt hál, a párnája újság,

és takarója mocskos pártplakát,

annak hiába kántálsz szép Újévet...

Állj félre költő, mert csak köpne rád!

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-12-18 08:00:13

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.