VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Konczek József: A lány a villanyoszlopnál
a ház előtt, a villanyoszlop alatt állt a lány arccal a forgalom felé, ha lett volna forgalom, legalább éjfél után kettőre járt már, a lány mégis ott állt, mintha csak az elhaladó gépkocsikat nézné, de nem haladtak el gépkocsik, nem voltak ott gépkocsik, vállával a villanyoszlopnak támaszkodott, és igen sokáig kellett figyelni, mire feltűnt, hogy egy ferde kapubejáratra néz a lány, jobbkezét az ajkához emelte, tenyerére támasztotta állát, s ebben már csak az is különös volt, hogy a könyökét viszont nem támasztotta meg semmiben, csak egy kicsit billentette félre majd visszahajtotta a fejét, és a kezét leengedte maga mellé. ...majd...így álldogált sokáig, s nem lehetne mondani, hogy rejtőzött vagy rejtőzködött, nem bújt, nem is akart feltűnés mentesen álldogálni, ebben a nyár végi éjszakában, mintha talán átvette volna az utca gondolkodó csendjét, vagy az utca utánozta őt... itt, ebben az álldogálásban tehát nem volt amúgy semmi érdekes, ha a városka lakói nem tudták volna: a lány a céllövöldésekhez tartozik, s igazából meg sem jegyzi senki, meglehet, ez a lány éppen azért jött ki ide ácsorogni, mert az anyja pár napja magához fogadott egy férfit, ugye, mégis jobb, ha van valaki, aki kézben kihajlítva átadja a puskát, tehát lehet, hogy a lánynak éjszakára nem jut hely a lakókocsiban,, mivel anyja kapcsolata friss, és az is lehet, éppen őrá, a lányra vetett szemet... nem lehet tudni, mondom az ilyen képzelések, ha megfogalmazódtak is, nem hangzottak el a rebbenő függönyök mögött, ... ablak mögött meztelenül kóboroltak ott az asszonyok, s néha kimentek lezuhanyozni, olyan nagy volt a meleg éjszaka is, bizonyára úgy is lehetett, hogy lenn az utcán szellőcske is lebbent, s képzelhetni, más is kedvet érzett volna, hogy odamenjen a villanyoszlop mellé, ahol a lány, álldogált, akkor a lány nem szólt volna semmit, odébb húzódott volna a villany- oszlop alól, és ha megszólítják, felelt volna pár szót udvariasan, mintha engedélyt kérne, hogy hadd álldogáljon csak ott tovább, nem zavarva a város lakói, és a lány már tavasz óta így-úgy ismerős volt a város lakóinak, akkoriban fehér farmernadrágban járt, aztán ugye bepiszkolódott már egy kicsit, s volt egy kedves kézmozdulata, amikor kért valamit, jobbkeze ujjait összefogva amúgy csokrosan, vagy hogy mondjam, s mielőtt még szólt volna, egy kissé megemelte kezét, várva hogy figyeljenek rá, ez nem mindig sikerült, de azt mondják a keze meg az arca tiszta és finom volt, mondták azt is, nem biztos hogy a cirkuszosokhoz vagy mi, hogy nem is oda tartozott, csak ott volt az utcán, s meg is beszélték egymás közt, hogy ott volt a lány, éjszaka az utcán, nézte azt az épületet, a bejáratot, és nem csinált semmit egyáltalán, hát… csak nézte.
Megjelent: 2016-12-12 08:00:00
|
