Császár László hattyúdal
egyszer ettem hattyút
rossz volt a húsa édes
a sütőbe bele alig fért
hattyút enni rút dolog
csodák csodája
hogy ki nem hánytam
lelkifurdalásom van azóta
pedig eltelt már csaknem
harminc év
mennyi hattyú szállt el
mennyi barát
szerelem
a hattyú halála előtt soha
nem énekel
ezt csak valami félnótás
romantikus ötölte ki
gyűlölködve fájdalmasan
megbántva értetlenkedve
sziszeg
jajgat
mint megfeszítésükkor
az ártatlanok
a szépség pontosan úgy
olyan szánalmasan
pusztul el mint a szörnyeteg
sebeit nyalni nem tudja
csak csipkedni elvakarni
fájó sebeit
árnyalni sem képes
jó és rossz között
elhelyezni képtelen önmagát
a roppant táplálékláncban
az ember mindig úgy gyilkol
hogy csapdát állít
a hattyúval szembenézni
nem merészel
azt mondja isten vele van
pedig statiszta szerepe sincs
semmiféle gyilkosságban
annak aki valami hülye
falfestményen az egyik ujját
nyújtja egy kigyúrt meztelen
kockahasú felhőlakó
hajléktalannak
akinek esti imája
így hangzik
dögöljek meg
ne ébredjek fel
soha többé
pirkadati zsolozsmája
pedig
éljek örökké
legyek halhatatlan
örökkévaló
ne pusztuljak el soha
magam sem tudom
miért
Megjelent: 2016-12-03 08:00:00
 |
|
Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.