Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Czipott György versei (Pörgősszoknya, Csak így)

 

 

Pörgősszoknya



hol vannak pöccintő
búcsúdélutáni similabdák,
hová pergett belőlük
műhelyillatú afrik?
hol vannak ama
pörgősrevasalt kartonszoknyák,
miket nyakigtapasztott szélgép
leánykák rózsacombjairól…, és
hol vannak szívecskés,
lágyvajvénuszdomb rejtekű
vérrobbantó alsóneműjük immár?…
megkormosodtak avas idők.
hullnak bálnaszigonyos emlékek,
hullnak száradhatlan sárba,
szitálnak számolatlan semmivé,
akárha pudválló csontokból
elkótyavetyélt tisztamész,
akárha dögkút homályába
újrásan bétemült évszakok.
megférgesedett telihold is.
szuroklángok libegnek palotást
korhadó, csikasz lelkekkel…, és
egyre cingárabb mezsgyén
araszolhat még, ami élet.
csak messzibúcsúk kárhozata,
csak méretlen hosszig zsákbanfutás,
csak rozsdamagam úrfelmutatása
köpettőlmarjult sarokpántú,
bolhapiacra csillagpingált
tabernákulum előtt.

mivé lett pernyéző,
meghűdött egykorholnap?
mivé lett suttyólegények kezéből
hetetvillantó pillangókés?
búcsúdélutáni béna similabdákból
kipergett prolipenész szagú faforgács.
jaj, csak egykorlánykák szoknyáját
föl ne libbentse teherautómenetszél,
el ne rabolja bürökkeserű idő
pihés vénuszdombjaikat
tőlem!

*

Éjfeles tetőgerincen vekkersercegtető pokolfattyak. Ülnek rezzenhetlen, levadászott, envérébe dermedt nap koncára lesnek, feszül bennük kibiztosított éjszaka. Valami, földanya meggyalázott méhéből fölszálzó jelre libbennek föl, és átkokat kántáló, olajkoszos géprongyokként semmibesodorja valamennyiüket rettegő kutyák meg-megtarajosult nyüszítése. Lávavörösség fröccsen emlőforma felhők lecsüngő bőrén. Invalídus angyalok már kitárták valahol menny ablakait, nyárfám leveleit megborzongatja ólmos huzat. Semmilátón téblábolok, immár hazavárom betyárdolmányú varjúim.

 
 

Csak ennyi



Földön ülök. Semmi.
Elém átlátszó kupacba
hullik, szitál az ég,
már nem tudom,
kívül, belül, hol fordul
önmagába messziség.
Nem tudom, sírni kell-e.
S ha nem, hogyan kell azt,
ha hollófiat fakaszt
rekedt varjak szerelme.
Ülök csak, semmitelten,
fölöttem bakhátú utak
porszárnya rebben és
érzem, amint újborokban
hűvös bizonyosságot kutat
a holnapszirmú erjedés.
Ülök, árnyékomban könyöklök,
elém átlátszó halomba
hullnak rejtős távolöblök.
Minden úgy kezdődik,
tudom, hogy vége van.
Teliemlőjű felhők
pihésen simítják hajam.

 
  
  

Megjelent: 2016-12-02 08:00:27

 

 Czipott György (Budapest, 1951) költő, újságíró, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.