Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Violinkulcs és kukac

Kántor Zsolt

Violinkulcs és kukac

Az íróasztalon pihentek egymás mellett.

Egy-egy celofánon, mint két magányos ligatúra.

A kukac a kódexmásoló szerzeteseket idézte.

Így tudták leírni a francia á-t. A toll felemelése nélkül.

Mert a visszakanyarodás lett az ékezet. A hangsúly.

Héberül rétesnek hívják, belorusz nyelven csiga.

A violinkulcs, a G kulcs, meg egy gólya.

A hang, amin a Föld rezeg.

FÉNYMAG. A hegedűszólam bolygója.

Amihez viszonyítva hangolják a hangszereket.

A létezést.

S egyszerre csak egymásba csúszott a két jel.

Egymásra mászott két celofán.

Anya épp leütött egy akkordot a zongorán.

Belépett az ajtón apa.

A Bach koncertről jött haza.

 

S kukac, avagy a csiga, belebújt a violinkulcs bugyraiba.

Éjszaka egybekeltek.

A kottavonalak közé nőtt körtefán.

A csend emblémájává váltak.

S lettek egy test.

Abszolút magány.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-12-01 08:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.