Keresés a honlapon:

Dargay Emília: Agenda

 

Itt vagyok a kótel¹ tövében. Szinte belebújok a falba.

Jeruzsálem lüktet, izzik mögöttem. Kiveszem a táskámból

a levelem, amit Istennek címeztem. Becsúsztatom két kő közé.

Az van benne, hogy autót szeretnék. Egy új lakást Pesten.

Vissza akarom kapni a munkahelyem. A könyvkiadót.

Egy jóindulatú, gazdag tulajdonossal. Sok karcsú kötettel.

S fizetésemelést kérek a páromnak. Gyors fölemelkedést.

„Fejjé tegye az Úr, ne farokká!” És legyen jó szerencsés mindenben!

Meg hogy gyógyuljon meg a szívem. Álljon helyre a lelkem.

Ehhez ért az Úr. Meg fogja adni. Ezzel a hittel dugdosom be.

Először leesik a boríték a kavicsokra. Éles, kis kövek.

Újra megpróbálom betuszkolni a többi levélke közé.

Vigyázva, hogy mások papírjait se lökjem ki. Mert az átkot hozna.

S én áldást szeretnék. Mézet, olajat, gabonát és bort.

Majd valaki a vállamra teszi a kezét. Ézsaiás? Ezsdrás, aki az arany ÁBC-t

szerezte? Vagy talán Patmosz apostola, János? Nem. Egyenesen Ábrahám,

a hit atyja érint meg.  Végigsimít arcomon. Fényes a szeme,

mint egy lélegző gyémánt. Csak annyit mond. Béke veled!

És a kezembe ad egy Bibliát. Arany a fedele. És ez nem álom.

Hanem történet. Én angolul köszönöm meg. magyarul örvendezem.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-11-27 08:00:01

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.