Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Széll Zsófia versei (Mindéletig, Rendszertelenül)

 

Mindéletig

valakinek a lépte
koppan
a kézfogása
hasított bőr
a látása
üveg általi fókuszél
te
nem dideregsz a sírban
én
imákat tekerek a nyakamra
ők
kikapálták az emlékek széleit
mi
ünnepre
gyújtott szentjánosbogarak

Rajzunk a halál körül.



Rendszertelenül

Ahol a Hold van. Vagy
a helyén. Fénytől telsz,
árnyéktól apadsz. A
tömege vonzás, de kié?

Ahol a Nap lenne, vagy
a helyén? Szele elér
idáig, sehol semmi áram,
csak csillagfödte feketeség.

Ahol bolyongsz. Azok
a tájak. A vagy-vagyban,
a vagy-vágyban a pillanat,
amikor térré ébredsz.

Amerre az idő visz. Az
állandó tágulás vagy,
zajos háttérsugárzás
állandó melegében.

Ahol a Hold vagy, a Nap,
az összes bolygó, és ami
közte. Szótetőzte menny-
boltozat egy oszlopa.

Ahol a szíved ritmustalan
dobban, mert elapasztja
a fénye, tekintete meg-
annyi dimenziója. Áradsz.

Halkan visszafelé lépdelsz
egy hajnalban, kabátodat
szorosabbra húzod.
Kilyukasztotta a felhőt

fölötted, és csak hullik
az illata, mint parfümköd,
a bőrödre ragad, és már
nem érzel mást, csakis azt,

mint amikor ráébredsz, hogy
valóság vagy. Lehetséges.

 

  
  
 

Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.