Keresés a honlapon:

Birtalan Ferenc: Épp csak megérint és már sehol sincs

 

forgolódsz
valahogy kiszakítod magad
az órára nézel
eltelt kettő a délutánból
az utolsó képsor annyira irreális
hogy távolléted a valóságtól igazolható
bár senkit nem érdekel
kiknek mesélhetnéd
eltűntek a tárgyi világból
fölüthetsz álmoskönyveket
okoskodó félelmetes-megoldást kínálókat
de ezekhez már öreg vagy
minek magyarázni félébredésben 
azt a helyet már megálmodtad
azért olyan ismerős
és kiskunlacházán nincs vulkanikus eredetű 
bazaltmedencés hőforrás
mégis természetes 
akár a nudista strand fövenye
a lányok ahogy a bugyijukat fel
vagy épp levették
az foglalta le gondolataidat
bátyád hová tűnhetett
mert együtt voltak a csomagjaitok
de magadhoz vetted a nagy kétfüles táskát
azzal indultál a bazaltoshoz
emlékezve
arra kell lennie az alpesi-tetős háznak
tudod 
a telek vége egyenesen a tóra nyílt
valaki kérdezte mit keresel
magyarázott a piros sorompóról 
ami a part menti könyvtár mögött van takarásban
előtte a parkolóban szokott állni a miniszter kocsija
de emlékeztél rá te is
csak a sorompót nem tudtad hová helyezni
akkor láttad meg két ház között
az alpesi tetőt
a rokon épp elfordult a tótól 
hiába kiabáltál utána
ekkor lehetett hogy az órára néztél
és eszedbe jutott összehasonlítani
a régi helyet a mostanival
illetve akkor erősödött meg benned 
ez egy visszatérő álom 
a kövek között kerested a táskát
miután átmásztál két kerítésen 
és csodálkoztál 
hogy ebben a korban milyen könnyedén
de a digitális óra piros számai visszatérítettek 
derekadba nyilallt a fájás
persze nem kerítésmászás volt az oka
elfeküdted
meg ahogy élesedik a jelen
tudod a frontok s a többi nyavalya sorban
jó esett volna visszamászni a vízbe
érezted a vállad is sajog
mögötted gyűrt kockás takaró
vár a fürdőszoba
húzod a függönyt a reluxát
fél három
szerda
tizenharmadika

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-07-30 22:16:56

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.