Oláh András versei (tünetek, úgyis, félresikerült varázslat)
tünetek
csak a semmi lehet ilyen hiánytalan:
emlékek takarásában a múlt
magányodból én lassan kimaradok
– végtelen hosszúságú játék ez
mely az álmokat hangtalan
szavakká formázza
miközben messze révedő tekintettel
magadnak rólam mesélsz - - -
úgyis
az emlékek kérgét ha lehántom
még kicsordulsz belőlem:
játszunk a távolsággal
de ez már nem ugyanaz a mosoly
ez már nem ugyanaz az éjszaka
megint feketébbek lettünk
fertőzött hitünket hurcolva
inkább elmegyünk
hogy valahol újra kezdhessük magunkat
hideg hajnalok mögött lapulunk
de hiába őrzik éjszakáinkat
álmaink úgyis egymásba érnek
félresikerült varázslat
a sóhajok hídján pénzdarabok
lubickolnak egy cilindernyi vízben
s fáradt szavaink
mint rozsdás levelek
ziláltan botladoznak a semmi felé
mi bedeszkázzuk mögöttük
a réseket s eloldalgunk valahova
ahol sárba ragadt nyomaink
már nem ismernek egymásra
Megjelent: 2016-07-20 07:00:00
 |
|
Oláh András (1959) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
