Keresés a honlapon:

Hepp Béla: Megintszonett

 

Újraindítás. Hiába mar, megint
önmagam fogalmazom a mának át,
álmaim ködét magányba lépte mind
éber oldalam. Habár jövőbe lát

alfa állapotba’ némelyek szerint,
nem hiszem. Talán a hajnal így talált,
én ma bent vagyok magamban, és te kint
dúdolod dalom akármi dallamát;

lépteid felissza még a konyhakő,
bútorokba zaj, tükörbe párafolt,
záporillatokban így maradsz velem,

s mind e „mennyi szép” agyamban összenő
képeiddel, hinni kéne, már ha volt,
s nem csupán magányfalamra képzelem…

 

Újraindítás. Hiába mar, megint
álmaim ködét magányba lépte mind
éber oldalam. Habár jövőbe lát,
önmagam fogalmazom a mának át

alfa állapotba’ némelyek szerint,
én ma bent vagyok magamban, és te kint
dúdolod dalom akármi dallamát;
nem hiszem. Talán a hajnal így talált,

lépteid felissza még a konyhakő,
s mind e „mennyi szép” agyamban összenő,
bútorokba zaj, tükörbe párafolt
képeiddel, hinni kéne, már ha volt,

s nem csupán magányfalamra képzelem,
záporillatokban így maradsz velem.

 

Újraindítás. Hiába mar megint
éber oldalam. Habár jövőbe lát,
önmagam fogalmazom a mának át,
álmaim ködét magányba lépte mind,

alfa állapotba’ némelyek szerint,
nem hiszem. Talán a hajnal így talált,
dúdolod dalom akármi dallamát;
én ma bent vagyok magamban, és te kint,

bútorokba zaj, tükörbe párafolt,
lépteid felissza még a konyhakő,
mind e „mennyi szép” agyamban összenő
képeiddel, hinni kéne, már ha volt,

s nem csupán magányfalamra képzelem;
záporillatokban így maradsz velem.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-06-29 07:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.