Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Szeifert Natália: Ez a város követ csak

 

A város édes kétszersült, igazi
lakói száraz kőanyák és bronz költők,
valami titokba néznek a fejünk
fölött, elpirulok tőlük idebent,
a szívem egy kattogó, őrülten izzó,
örökre beragadt kenyérpirító.

A város jeges szélvédő, minden
látványosság odaát van, ha
hunyorítok, jól kivehető foltokban
megvan mind, lassan kifehéredik,
az én szívem egy mélybordó,
műanyag flakonos jégoldó.

A város franciasaláta, mikor már
valaki kihányta, terein a zöldek tőlem
örököltek egy belső biztatást, hogy nincs
veszve semmi, csak hajtás, hajtás, mert
az én szívem egy burjánzó fátum,
jótékony hatású trágyakoncentrátum.

A város perforált appendix, úton
a kórház felé, a mentők megmentik, aki
ennyi gennyel a hasüregében is bízik
a tudományban, annak jár a gyógyulás,
az én szívem megmentők szive,
egy hideg, éles sebészszike.

A város betonkék fejfájás, az összes
parkolóóráján figyelmeztetés, hogy
kérdezze meg orvosát vagy gyógy
szerészét, a kockázat ingyen van,
a szívem alig hallható fémes koppanás,
kétszázötven gramm káros mellékhatás.

A város nagy csomó akármi, néhány
pontjáról ragyogón belátni a szoknyája
alá, és meg lehet simogatni a tornyait,
szelíd szörny a maga labirintusában
bűzölög és fölragyog, mert ez a város
csak te lehetsz és veled én vagyok.

_________
A cím idézet Konsztantinosz Kavafisz A város című verséből (Faludy György fordítása)

  
  

Megjelent: 2016-05-25 07:00:00

 

Szeifert Natália (Zirc, 1979) író, költő, szerkesztő

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.