Szeifert Natália: Ez a város követ csak
A város édes kétszersült, igazi
lakói száraz kőanyák és bronz költők,
valami titokba néznek a fejünk
fölött, elpirulok tőlük idebent,
a szívem egy kattogó, őrülten izzó,
örökre beragadt kenyérpirító.
A város jeges szélvédő, minden
látványosság odaát van, ha
hunyorítok, jól kivehető foltokban
megvan mind, lassan kifehéredik,
az én szívem egy mélybordó,
műanyag flakonos jégoldó.
A város franciasaláta, mikor már
valaki kihányta, terein a zöldek tőlem
örököltek egy belső biztatást, hogy nincs
veszve semmi, csak hajtás, hajtás, mert
az én szívem egy burjánzó fátum,
jótékony hatású trágyakoncentrátum.
A város perforált appendix, úton
a kórház felé, a mentők megmentik, aki
ennyi gennyel a hasüregében is bízik
a tudományban, annak jár a gyógyulás,
az én szívem megmentők szive,
egy hideg, éles sebészszike.
A város betonkék fejfájás, az összes
parkolóóráján figyelmeztetés, hogy
kérdezze meg orvosát vagy gyógy
szerészét, a kockázat ingyen van,
a szívem alig hallható fémes koppanás,
kétszázötven gramm káros mellékhatás.
A város nagy csomó akármi, néhány
pontjáról ragyogón belátni a szoknyája
alá, és meg lehet simogatni a tornyait,
szelíd szörny a maga labirintusában
bűzölög és fölragyog, mert ez a város
csak te lehetsz és veled én vagyok.
_________
A cím idézet Konsztantinosz Kavafisz A város című verséből (Faludy György fordítása)
Megjelent: 2016-05-25 07:00:00
 |
|
Szeifert Natália (Zirc, 1979) író, költő, szerkesztő
|
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
